Vissza a főoldalra - 1998 - 1999 - 2000 - 2001 - 2002


'99. december 29.

Cinetrip party, Korai Öröm és Sziámi koncert búcsúztatja az "elköszönő" évezredet

A Balettintézet ad helyet annak a nagyszabású, három napon át tartó vígasságnak, amelyet Apokalipszis 2000 címmel rendeznek december 30 és 2000 január 2 között. A jeles nap előestéjén a NEO, a Heaven Street Seven, a Korai Öröm, valamint három neves lemezlovas: dj Palotai, dj Czadik és dj Arab szórakoztatja majd a nagyérdeműt. Szilveszterkor Soma vezényli a századbúcsúztató Cinetrip party-t, a Ladánybene 27 és a ColorStar gondoskodik a forró, Jamaicát megidéző hangulatról. De lesz flamenco táncest is. Elsején már az alterock hazai képviselői vehetik birtokba a Balettintézetet. Az Ági és a fiúk, a Balaton és Sziámi egyaránt színpadra lép. Az új évezred első éjszakáján Pedro és dj Waja keverik a zenét.

(Merliner News)


'99. december 22.

Karácsony és újév(ezred)köszöntő - a kultúra jegyében

Eljött a december és a Mikulás megérkezésével számos, már a karácsonyfa alá szánt hanghordozó, videokazetta, esetleg DVD-kiadvány jelent meg. Nem beszélve a seregnyi programról, a különleges koncertekről, az egyszerinek és megismételhetetlennek kikiáltott kulturális attrakciókról, a megannyi hangulatos, szórakoztató céllal meghirdetett, avagy inkább emelkedettebb, igényesebb produkcióról. Természetesen a szerte az országban zajló, ilyen-olyan parádékról az egymás után piacra kerülő egyedi kiadványokról, esetleg a kevésbé nívós, de agyonreklámozott holmikról itt és most aligha áll módunkban hosszú listát közölni. Célunk inkább az, hogy alább - vállaltan szubjektív szempontok alapján! - ízelítőt adjunk az ünnepi forgatagból, bemutassunk néhány arra érdemes művészeti kezdeményezést, néhány, az ünnephez kapcsolódó, ajándéknak is beillő minőségi terméket.

Mindenekelőtt a zene világába kalauzolnánk el az olvasót. Az évszázad utolsó - pest-budai - hangversenyére a Zeneakadémián kerül sor december 30-án. Alighanem nagyszerű ajándékra tehet az szert, aki erre a különleges eseményre invitáló bilétával szembesül majd valamikor ama szent, ámde - az RTL Klub jóvoltából Zámbó Jimmy-től hangos - éjjelen. E különleges, ezredvégi estélyen a budapesti Fúvósegyüttes, a Brass In The Five rézfúvóskvintett, az Amadinda, valamint Kocsis Zoltán és Vukán György vesz részt. A házigazda a televízió képernyőjén mind ritkábban feltűnő Antal Imre lesz.

A karácsonyi zenei kiadványok közül is több említésre méltó akad. Ilyen a Best of Christmas válogatás, amely műfaji megkötések nélkül kitűnő énekesek és zenekarok szerzeményeit gyűjti csokorba, így éppúgy hallható a korongon Nat King Cole előadásában az O Tannenbaum vagy Bing Crosby Jingle Bells-je, mint Tony Benett, Mike Oldfield, Vangelis, a Frankie Goes To Hollywood és a Queen karácsonyt köszöntő felvételei. Immár az év felfedezettje, a palermói származású Filippa Giordano legfrissebb albuma is kapható, de az idősebb, bemutatásra aligha szoruló pályatársnő, Kiri Te Kanawa lemeze is említést érdemel. A gyerekeknek a 100 Folk Celsius Miki Manó 2000-albuma szerezhet örömet. A könnyedebb muzsikát kedvelő felnőttek viszont Cher életmű-válogatása, Eric Clapton Best of-korongja, továbbá The Artist, Santana és a Stone Temple Pilots régen várt új albumai révén kerülhetnek karácsonyi eufóriába. És akkor még nem szóltunk a sokáig hallgató, de napjainkban azonban ismét a fókuszba került brit poplegenda, a Eurythmics friss, nem kevésbé kitünő zenei anyagáról.

Videókazettából és DVD-lemezekből ugyancsak gazdag a kínálat. Kijött 1999 legnagyobb filmsikere, a Mátrix. Piacra dobták a karácsonyi hangulathoz remekül passzoló Michael Keaton és Kelly Preston főszereplésével készült amerikai családi vígjátékot, a Hóbarátot. De - hogy ismét az ünnep árnyoldalával szembesüljünk - már kapható és akár a fa alá hajítható a Ramaty kamaty című "csúcsvígjáték".

DVD-n látható/beszerezhető Jack Nicholson remek vígjátéka, a néhány évvel ezelőtt Oscarral jutalmazott Lesz ez még így se!. Továbbá több koncertfelvétel is megjelent Chertől, Madonnától, Paul Simon-tól és a R.E.M.-től.

A mozikban újra hódít Hyppolit, no és James Bond. Hamarosan látható lesz Ternovszky Béla a Macskafogó folytatásaként is említhető rajzfilmje, az Egérút. Shakespeare csodás színdarabját, a Szentivánéji álmot pedig ezúttal amerikai filmesek dolgozták fel. Michael Hoffmann rendezésében igazi sztárparádé vonul a vágy, az erotika és a varázslat Oberon, a tündérkirály által megteremtett birodalmába: Michelle Pfeiffer, Kevin Kline, Sophie Marceau és Rupert Everett alakítják a mesebéli hősöket.

Karácsonyt és újévet köszöntő primőr hírek a színházak világából: a Holdvilág Kamaraszínház Hab, csók... Meg egy kis habcsók címmel - giccsparádéval készül(t). Az Új Színház Carlo Goldoni: A szégyentelenek című színművével rukkol(t) ki, a rendező Kiss Csaba átirata alapján. A fergeteges olasz vígjáték kicsinyes, önző és korlátolt emberekről szól, a boldogság ostoba hajszolásáról mesél.

A Radnótiban az évezredet Csehov Sirályával búcsúztatják. És immáron az is biztos, hogy 2000 elején - a Merliner társalapítója - Jordán Tamás rendezésében színre kerül Móricz Zsigmond Rokonok című regénye.

Végezetül egy csipetnyi irodalom: Búcsú az irodalomtól címmel a Nappali ház estjére kerül sor az új évszázad küszöbén, a Trafóban. (Apropó, Trafó: a Liliom utcai "kortárs-szentély" a http://www.c3.hu/trafo címen vadászható le...) Kiemelendő, egyszersmind exkluzív hír, hogy az Andrássy úti Orosz Kulturális Központban az ortodox Újévi Fenyőfaünnep keretében december 27-én Téli mese címmel az orosz és az európai mesevilág figuráiból tartanak babakiállítást. Ugyanitt Télapóval és Hópelyhecskével is találkozhatnak a kíváncsi gyerekek. A Tánc és játék elnevezésű, ugyancsak az ünnep utáni hétfőn (majd kedden is) megtartandó, kora délutáni meseparty-n ugyanis a babák mellett az orosz népmesék hősei is kiemelt szerepet kapnak. 1 szóval, van mit tenni-venni ez idő tájt.

- Merliner News -


'99. december 1.

A Trafóban a zörejeké és a hangoké a főszerep

A Trafó Kortárs Művészetek Házában "Lelki füleim előtt" (In Concreto) címmel akusztikus tárlat nyílt. A 2000. január 9-ig minden nap meghallgatható/érzékelhető különleges "zörejkiállítás" a Magyar Rádió stúdióiban előre elkészített hangminták alapján, Bolcsó Bálint, El-Hassan Róza, Fekete Balázs, Keserue Zsolt, Pintér Gyula és Szigeti István zajművészek csapatmunkája révén kerül a publikum elé. A kísérlet célja az, hogy bebizonyítsa: lehetséges egy képzőművészeti teret csupán a hangok által is megtölteni tartalommal, érzéki/intellektuális többlettel.
Bővebb Trafó-infók: http://www.c3.hu/trafo

- Merliner News -


'99. november 10.

KÖNYVAJÁNLÓ

A BLUES újabb bibliája

Az Első Magyar Blueskönyv folytatásaként Fekete Kálmán szerkesztésében jelent meg a napokban a Blues 2 - kötet. A hiánypótló, ötszáz válogatott fotót tartalmazó képeskönyv többek között tartalmaz egy interjút a világhírű Yardbyrds együttessel, de az Animals tagja, Eric Burdon és a műfaj hazai sztárjai: Tátrai Tibor, Hobó és Ferenczi György is szerepel az igényes kiállítású gyűjteményes kötetben. Mindemelett a könyv mellékleteként egy exkluzív, nyolc felvételt tartalmazó bonusz CD is megtalálható.

- Merliner News -


'99. november 1.

M. É. Z., avagy Még Érték a Zene!

A M.É.Z. együttes immár több, mint tíz esztendeje halad a "Dublini úton", játszik ír, skót, angol népzenét. Szombati, az Almássy Téri Szabadidőközpontban tartandó bulijuk azonban ezúttal nemcsak a várható jó hangulat, a remek talpalávaló, egyáltalán a Nagy Őszi Koncert megnevezés mögött rejlő egyedi, az évszakhoz kötődő tartalom miatt érdemel említést, hanem azért is, mert a zenekar a Nagyvilág irodalmi folyóirat érdekében áll a színpadra. A Nagyvilágért, amely régóta a magyar és egyetemes kultúra kiemelt közvetítő, értékteremtő fóruma, most mégis kilátástalan helyzetbe került, mivel a lap egy zavaros ingatlanspekulációs ügy révén a közelmúltban elveszítette szerkesztőségét, Duna parti irodáját.

- A koncert célja - vélekedik Péter János, a csapat frontembere - hogy kihasználva a M.É.Z. viszonylagos népszerűségét felhívja a figyelmet a hazai kultúra védtelen helyzetére, egyáltalán a kulturával szemben megnyilvánuló kíméletlenségre, közönyre. De arra is törekszünk, hogy frissen életre hívott "Még Érték a Zene" elnevezésű egyesületünk révén fellépjünk a szellemi lustasággal szemben.

- Ezek szerint a zenekar és a mögötte szerveződő egyesület jelmondata valahogy úgy szól, hogy "Tégy a gagyi ellen" ?...

- Nem egészen. Harcolni nem akarunk, csupán helyzetbe kerülni. A "Még Érték a Zene" jelszó mögött - néhány hasonlóan gondolkodó együttessel, így a Ghymessel és a Quimby-vel karöltve - a tehetséges ifjú zenészeket szeretnénk egybegyűjteni, s velük közösen fellépni az őszinte és igényes muzsika térhódítása érdekében. Ma, amikor a "pótkávé-zenék", vagy ha úgy jobban tetszik, a "részvényzenék" hódítanak, fontos, hogy felmutassunk valódi értékeket is. Alternativát kell kínálnunk.

- Napjainkban, a tömegkultúráé a főszerep. Nem reménytelen vállalkozás ez?

- Semmiképpen sem. Meggyőződésem, hogy a szórakoztató zene és az értékes muzsika elválasztható, mi több, egymástól markánsan elkülönülő dolgok. Mindkettőre szükség van, de az egészséges arányok megtalálása, fenntartása roppant fontos lenne. Abban biztos vagyok, hogy a hitelesség, mégha később is, de végül mindig kifizetődik. Ismétlem, nem háborúskodni, hanem a minőségi zene érdekében lobbyzni szeretnénk! És ennek érdekében a kereskedelmi rádiók és tévék, valamint az írott média munkatársainak segítségére is számítunk.

- Ha jól tudom, Hobó személyében egy idősebb, harcedzett kolléga is csatlakozott hozzátok illetve e kezdeményezéshez.

- Valóban. Hobó azok közé tartozik, aki nem csak a levegőbe beszél, hanem tesz is annak érdekében, hogy idehaza ismét megerősödjenek a minőségi zene pillérei, sőt a fiatal zenészeket ösztönzi, támogatja is. Velünk például együtt dolgozott a legutóbbi M.É.Z-korong, "A Dublini úton" felvételekor. Kevés hozzá hasonló, önzetlen embert ismerek ezen a pályán.

- Miért választottátok az együttes stílusának, profiljának éppen a kelta zenei világot?

- Mert ez a zenei világlátás őszinte és mérhetetlenül gazdag nyersanyagot kínált. Így lehetséges az, hogy a balladás skót kocsmadaloktól, a jókedvű ír tánczenén keresztül a veretesebb kompozíciókig, széles zenei skálán mozog a csapat. Egyébként az együttes minden tagja saját egyéniségét adja a közös produkcióhoz, ezért tagadhatatlanul hallható a magyar, illetve más nép- és műzene (csángó, cigány, bolgár, örmény, katalán, reneszánsz, rock) hatása a zenekar hangvételén és feldolgozásain.

- Mire számíthat a nagyérdemű a szombati koncerten?

- Mindenekelőtt forró hangulatra, bár - a koncert apropója miatt - a megszokottnál picit visszafogottabb produkcióra. Újdonság, hogy egy csellista is csatlakozik hozzánk. Vele együtt szeretnénk bebizonyítani, hogy a magas kultúra nem egyenlő a kínszenvedéssel, s hogy nemcsak a mesterséges áruk/zenék lehetnek kelendő portékák!

Szabó Zoltán Attila


'99. október 27.

Legendás hírek

Újra Who!
A jelek szerint újra fellép a hatvanas évek egyik legendás együttese, a Who. Az ötvenes éveik derekán járó Daltrey, Entwistle és Townshend soha nem váltak el haraggal: több közös fellépésük volt, csak új dalt nem hoztak össze. Most viszont próbaterembe vonultak (jövőre megjelenő vadiúj lemezük munkálatai saját bevallásuk szerint jól haladnak), mi több, készülnek október 29-én induló koncertkörútjukra!

Újra Nirvana?!
Hamarosan kiadják azt a legutolsó dalt, amelyet a Nirvana frontembere, Kurt Cobain röviddel az öngyilkossága előtt vett fel. A zenekar exdobosa, Dave Grohl szerint csak nagyon kevesen halották a dalt, amelyet 1994 februárjában rögzítettek. A lemez Nirvana-koncertfelvételeket és korai szerzeményeket is tartalmazni fog.


'99. szeptember 24.

Kitekintő

Százéves fennállását ünnepli a grazi opera

A száz esztendővel ezelőtt épült Grazi Operaház - akkori nevén Stadttheater (Városi Színház) - 1899. szeptemberében nyílt meg egy prózai darabbal, Schiller Tell Vilmosával. Ez a műfajváltás jelképesnek is mondható a ház életében, hiszen újból és újból váltani kellett a műfajokat, hogy elegendő pénzt gründoljanak/teremthessenek elő az opera-előadásokhoz. Az első opera-előadást egyébként a Schiller-darab bemutatása után egy nappal tartották: Richard Wagner Lohengrinje került színre. Ezt a darabot az opera fennállásának első fél évszázadában szinte minden évadban műsorra is tűzték - nem kevesebb, mint négyszázötvenszer játszották el.

(Merliner News)


'99. szeptember 22.

Visszatér(t) a sárga tengeralattjáró...

Negyven éve, 1959-ben alakult meg a világ legismertebb és a műfaj szempontjából egyik legjelentősebb hatású zenekara a Beatles. Ugyan az eredeti formáció (John Lennon, George Harrison, Stuart Sutcliffe és Pete Best) csak néhány évig maradt együtt, a később csatlakozó Paul McCartney-val és Ringo Starral kiegészült együttes már tartós, máig ható sikereket könyvelhetett el.

Újra tombol a Beatles-láz! A napokban több ezer rajongó gyűlt össze a "gombafejűek" szülővárosában, Liverpoolban, hogy megünnepeljék a Sárga tengeralattjáró című klasszikus rajzfilm felújított változatának elkészültét. A digitálisan újrakevert és új jelenetekkel kiegészített videófilm vetítése egyben az egyik fénypontja is volt az észak-angliai városban megrendezett Nemzetközi Beatles Hétnek. A kulturális seregszemle (egyben a Beatles-mítosz) jelentőségét jelzi, hogy az ünnepély első napját - stílszerűen - egy sárga szalag elvágásával maga Joe Devaney helyi polgármester nyitotta meg.

Az eredeti Sárga tengeralattjáró (Yellow Submarine) című rajzfilm elkészítése annak idején 14(!) különböző forgatókönyv alapján, negyven animációs munkatárs és mintegy 140 technikai művész segítségével, csaknem két évbe telt. Most a modern technikának köszönhetően jóval hamarabb sikerült a the end-feliratig eljutnia az alkotóknak. Az új változatot kockáról kockára renoválták, átszinezték, élesebb kontúrokkal látták el. Mi több, az "újszülöttek", egyúttal a világot más szemmel néző mai generációk számára a kortárs művészetből is átemeltek szimbólumokat. Így kerülnek az 1999-es keltezésű tengeralattjáróba Graham Sutherland-féle virágok, Claus Oldenburg-féle Pop-Art stílusú óriás hamburgerek és üdítők, valamint olyan örvénylő hatást keltő élénk színek, amelyek Peter Max posztereire emlékeztetnek. A film készítői egy friss, stilizált arculatot kerestek tehát, olyat, amely lerombolja az animációs műfaj elfogadott kliséit, tradícióit.

A film újraszínezésével egyidőben a Beatles hangmérnökei az Abbey Road-i stúdióban digitalizálták és újrakeverték a '69-ben rögzített eredeti hanganyagot is. Azaz, újrakeverték a Beatlest! Ennek az eljárásnak és a korabeli hangmintáknak köszönhetően a friss album két kevésbé ismert gyöngyszemet is tartalmaz: George Harrisontól a félelmetesen kemény It's All Too Much-ot, és Lennontól a harapósan rockos Hey Bulldogot. Ez utóbbi a Beatles-gyüjtemény legkevésbé ismert klasszikusa. Mindazonáltal a lemezen a régi sikerek is hallhatóak, így a címadó Yellow submarine mellett a Lucy in the sky with diamonds, a Joe Cocker előadásában szintén (el)ismert With a little help from my friends vagy az ugyancsak legendás All you need is love című örökzöld.

Különleges élményt kínál az Eleanor Rigby című szerzemény. A dal hallgatása során úgy szólnak a csellók, mintha itt és most a Beatles mellett játszana egy komplett vonósnégyes. A Sárga tengeralattjáró - az albummal és a videó megjelenésével egyszerre - immár DVD-n is hozzáférhető. Magyarországon - mint a világon bárhol - ugyancsak hangos kampány kíséri a megjelenést. A videókazetta és a CD már egyaránt forgalomba került.

- Szabó Zoltán Attila -


'99. szeptember 13.

Natalie Cole - huszonkettedszer!

Natalie Cole pályafutása számos rekordot tartalmaz: az énekesnő 25 éve sikeres, 21 album fűződik a nevéhez, több mint 30 millió eladott lemezzel büszkélkedhet, egyúttal több Grammy-díj tulajdonosa. A most megjelent huszonkettedik album (Snowfall On The Sahara) minden bizonnyal tovább erősíti a Cole-mítoszt, hiszen a korongon neves pályatársak, Bob Dylan, Michel LeGrand, Taj Mahal és Roberta Fleck szerzeményei is hallhatóak.

(Merliner News)


'99. augusztus 19.

Dokufilm a Sex Pistolsról

Julien Temple, aki élete első nagyjátékfilmjét a Sex Pistolsról készítette, s most visszatért húsz évvel ezelőtti témájához: The Filth and the Fury (A mocsok és a tombolás) címmel dokumentumfilmet készített minden punkzenekarok leghírhedtebbjéről. A Pistols akkori menedzsere, Malcolm McLaren szája íze szerint készült The Great Rock and roll Swindle-től eltérően azonban ez igazi dokufilm, megszólalnak benne az együttes tagjai, még a néhai Sid Vicious is, egy eddig soha le nem vetített felvételről. Jellemző, hogy a mindig kritikus John Lydon - a valahavolt Johnny Rotten - is elismeri Temple teljesítményét. "Ez a film végre olyannak mutatja be a Sex Pistolst amilyen az valójában volt, nem pedig olyannak, amilyennek látni akartátok..." - ismerte el a minap a "főgonosz".

- Merliner News -


'99. augusztus 8.

Szigetfricska '99
Nem mind aranyér
(Jonny Rottenbiller írása a Sziget Sun-ban)

"Egy becsületes, munkában majd megőszülő, sikasikálós westeuropéer poprockzenekarral álltunk szemben. Heidelbergben, ahonnan a zenekar jön, bizton szeretik eztet a punkrockkal kevert Faith No More-on felnőtt német britpopot. Én azonban megbúvtam, mint a költő réce egy krinolinos tarhonyát osztó kifőzdében, és onnan lestem, mint levelibéka a napfelketét. És láttam szomorú szemeimmel, ahogyan az illumin is alig álló szakadék lánykákat felrángatták a színpadra, hallottam, ahogyan az Énekes 1. hangja csődöt mond a Sláger kellő közepén, és bosszankodtam, hogy egy átlag rockzenekart kell a Sziget nagyszínpadán látnom. Persze Liquidoéknak jót tesz a Billboard Top X helyezés, meg a Music Tv publicitás, hogy vonzzák a közönséget, de aki ott volt,az többet nem dől be a sunyi trükknek, az szentigaz. "


'99. augusztus 6.

A muzsika (szenegáli) hangjai

A szenegáli Baaba Maal az utóbbi évek legnépszerűbb afrikai sztárja: "próféta" hazájában is, noha - a nyugat-afrikai kasztrendszer "szabályait" felrúgva - nem történetmondó vagy művész családba született. Maalnak sikerült egy olyan zenei nyelvet teremtenie, amely nem hangzik idegenül a "nyugati fül" számára, ugyanakkor spirituális mélysége a legeredendőbb afrikai örökséget közvetíti. Az elmúlt tíz évben hét albumot jelentetett meg, ezek közül a tavalyi Nomad Soul címűt hétszázötven jelöltből választották 1998 legjobb world music lemezének az európai világzenei rádiósok. Az albumot bemutató nyári turné - a színpadon tizenkét muzsikus és táncos fergeteges előadásával - az esztendő egyik biztos szenzációjának ígérkezik. A szigeti buli - amelyre a nyitónapon, du. 6-kor kerül sor - tehát kivételes alkalomnak, nagyszerű zenei csemegének ígérkezik. Tilos kihagyni!

A Nagyszínpad műsora:

  Augusztus 4. Augusztus 5. Augusztus 6. Augusztus 7. Augusztus 8. Augusztus 9. Augusztus 10.
15,00-
16,30
Cotton Club Singers Tribal Drift (AUS) Ignite (USA) Boney Nem (RUS) Premier dobshow Kaláka Padödö
16,30-
18,00
L'art pour l'art Warpigs Junkies Ladánybene 27 Nagy Feró és az Ősbikini Lajkó Félix és zenekara (YU-H) Publo Hunny
18,00-
19,30
Baaba Maal
(Szenegál)
New Model Army Apocalyptica Klezmatics Liquido Rachid Taha
(F-ALG)
Jovanotti
19,30-
21,00
Kispál és a Borz VHK Tankcsapda Másfél Anima Sound System Ganxsta Zolee és a Kartel Irigy Hónaljmirigy
21,00-
23,00
Suede Paradise Lost Guano Apes The Brand New Heavies Faithless Asian Dub Foundation Kool and the Gang

- Szabó Zé -


'99. július 30.

Aretha Franklin a csúcsra jutott

Aretha Franklin első helyezett lett a mindenkori legjobb énekesnők listáján. A listát művészek, írók és a zeneipar befolyásos személyiségei állították össze a VH-1 csatorna számára. (Örömhír: Mariah Carey nincs az első 100-ban!)

Az élcsoport, avagy a VH-1 tizes listája:

  1. Aretha Franklin
  2. Tina Turner
  3. Janis Joplin
  4. Bonnie Raitt
  5. Joni Mitchell
  6. Billie Holliday
  7. Chrissie Hynde
  8. Madonna
  9. Annie Lennox
  10. Carole King
    '99. július 23.

    Hardcore-lak

    50 ezer dolcsi óvadék ellenében szabadlábra helyezte a jenki rendőrség DMX-et, a neves hardcore-rappert, akit a teanecki (New Jersey) házában tartott pandúrmeeting (értsd: házkutatás) kapcsán tuszkoltak rács mögé. DMX házikójából a következők kerültek elő: mindenekelőtt kábszer + belövést segítő eszközök, lőfegyverek, lőszerek, 1 db. golyóálló mellény, valamint 14 ketrecben tartott pitbull blöki!

    - saboteur -


    '99. július 16.

    Világzene Top 10

    Napvilágot látott az európai rádiós szerkesztők összesített '99 nyári világzene-listája, mely imígyen fest:

    1. Ibrahim Ferrer: Buena Vista Social Club Presents (Kuba/USA)
    2. Cesaria Evora: Café Atlantico (Zöldfoki-szigetek)
    3. Gypsi Kings válogatás: Flammes Du Coeur
    4. Zap Mama: A Ma Zone (Belgium)
    5. Schal Sick Brass Band: Tschupun (Németország)
    6. Válogatás: Tribal Beats From Planet Earth
    7. The Bollywood Brass Band (GB/India)
    8. Toumani Diabate and Ballake Sissoko: New Ancient Strings
    9. Mose 'Fan Fan': The Congo Acoustic (Kongó)
    10. Tito Paris: In Lisbon (Zöldfoki-szigetek)

    - saboteur -


    '99. július 14.

    R.E.M. a Kisstadionban és a világhálón

    Bár a kilencvenes évek egyik legsikeresebb underground-formációja, az R.E.M., a napokban még a Kisstadionban koncertezett, a nemrégiben megjelent Up című lemez anyagára épülő európai turné feszített tempót diktál, így azután a banda budapesti pihi/városnézés helyett ez idő tájt már javában határainkon túl nyomatja az  "avantgárd-elszállóst". Amúgy - még a budapesti koncert felvezetéseként - megjelent egy új maxijuk is: At My Most Beautiful címen. Fontos primőr hír még a banda házatájáról, hogy immár a neten is böngészhetők: a http://www.remhq.com címről tehát le/betölthetőek.

    - saboteur -


    '99. július 7.

    Neurotic kontra Amen

    Volt egyszer egy Neurotic. Meg A Pajor. Punk-őserő, provokatív, némelykor démoni stíl, ma is érvényes rap-betétek, a világgal dacoló szövegek jellemezték anno a zenekart, miközben legendává vált a frontember maga is. A Pajor név és a Neurotic-védjegy egybeforrt, de korántsem úgy ahogy napjainkban illik: nem a lemeztársaság jóvoltából (a csapatnak soha sem jelenhetett meg várva-várt, ámde a rajongók által agyonmásolt albuma), nem a kilúgozott marketing-stratégiának köszönhetően, mégcsak nem is a zöldhasúval való nyílvánosság előtti pokoli násznak (lásd: Pataky A. és az Edda, etc.) eredményeképpen. Esetünkben az - akkortájt még korántsem szent - ÜGY volt a lényeg. A hatás leírhatatlan volt: az örök-kamaszok megkapták végre a magukét. A Neurotic önálló szubkulturává vált, s Pajor Tamás - ha tetszett, ha nem - (szub)kulturális ikonná lépett elő.

    Felfigyelt minderre Xantus direktor úr is, és leforgatta a Rock-téritőt. Ami már valami másról (is) szólt. Időközben ugyanis megtért hősünk, elhagyta a régi külsőségeket, a kábszert (ez még O.K. is lenne), és sajna, egykori önmagával is konfliktusba került. Jöttek a "Jézus felold a tv-terror alól..." - jellegű szövegrizsák. És jött az Amen. A zenekar a Hit Gyülekezetéből, amely már nem mond sokat, hiszen csak hozsannázni képes. Majd jött az újabb csend. Egészen máig. És láss csodát világ: itt a legképtelenebbnek hitt fúzió. A neves multicég(!) segítségével a Manhattan egykori bájgúnárjának, Dobisanyinak a beiktatásával, P. híthű rappelésével meg/újjáalakult az Amen. "Black zene a white fülnek" - hírdetik magukat plakáton, prosin. Mögöttük a gyülekezet. És a múlt.
    Pálfordulás? Elkurvulás? Totális agyhalál? Az igaz út? - ki-ki döntse el maga. A lemez - ahogy "hősünk" is - Eufória címen megvásárolható...

    - saboteur -


    '99. július 5.

    Nyári pincebulik a Trafóban

    A Trafó Kortárs Művészetek Házában látszólag ugyan kitört a nyári szünet, azért aggódnotok nem kell: ha a nagyteremre ki is tették az "átemenetileg zárva!"- táblát, a pincében augusztus 15-ig számos őrületre, bulira, meetingre és mókára van kilátás. (Bővebben: http://www.c3.hu/trafo)

    A Trafó Pincében minden hétfőn és pénteken eztán is Tilos Dj-k (DJ. Agrár, Kolbász, Túró Rudi) nyomatják a talp-alávalót. Keddenként Bahia-bulik lesznek; performanszokkal, hastáncos akciókkal. A szabad(os) nyári szerda esteken a Korai's Banditos bazsevál, míg csütörtökökön "Ablak a Dubra" címmel koncertsorozat indul, melyeken a ZUM, Szemző Tibor és DJ. Naga zúdít hallójáratainkra szapora hangjegyrohamot.

    - saboteur -


    '99. június 23.

    Phil Collins és az o big band-YEAH
    avagy egy forró párizsi éjszaka emlékei

    Épp itt volt már az ideje annak, hogy Phil barátunk összekapja magát. Az elmúlt esztendők nyálnyenyeréji, a Genesis-feeling nélküli ócska bóvlik, a hösünkhöz olyannyira méltatlan haknizáSOKK után végre belátta (s talán a bankszámlájára tekintve is ráérzett: az elkövetkező százhúsz évben aligha lesz gond az egyenleggel...) eljött a lécemelés, a "szinvonaltuningolás" ideje. Phil Collins Gerald Albright-tal, Brad Cole-lal és más, kiemelkedő dzsesszzenészekkel szövetkezve létrehozta azt a Big Band-formációt, amely első ízben Párizsban, egy koncertre állt össze. A dolog azért is különleges, mert közismert számokat "bigbendesítettek"/írtak át - csakugyan varázslatosan.

    Az A hot night in Paris című korong első slágere kapásból a Sussudio. Az 1984-es keltezésű nóta emlékeinkben már jó ideje "csak" egy toplistás-technozörejmentes(!) nótaként élt, amely valaha (talán az Ókorban?) minden létezű babért learatott. Na de itt vón ez az új verzió, amely egyedi és az eredetinél is üdébb. Telitalálat és mégsem süllyed... És mint már jeleztem, a folyt. köv. sem marad(t) el! A Genesis-dalok (That's all, Invisible touch, Hold on my heart) feldolgozásai ugyan más értelmet/hangzást adnak a régi örökbecsűeknek, a lényeg mégsem változik. Az eredeti dalok nemhogy nem sérülnek, de tovább éltetik, erősítik a legendát.

    A fúvósszekció mindvégig remekel. És ez nem pusztán azért fontos, mert így válik a "zenezörej" varázsos összhangzattanná, hanem azért is, mert Miles Davis szellemét reinkarnálja! A Milestones című remekmű Alan Hood-nak köszönhetően az album csúcspontja. De a közismert szerzemény, a Pick up the pieces Collins-Albright-George Duke-James Carter féle féle négyese sem nevezhető éppenséggel gyönge eresztésnek.
    Nem fokozom tovább: irány a lemezbolt!

    Szabó Zoltán Attila


    '99. június 18.

    Nem csak képújságzene!

    Mike Oldfield gitárjátékára eddig sem igen lehetett panaszkodni, és feltételezhetoen a közelgő bp-i koncert sem lesz sikertelen vállalkozás, avagy egy kiöregedőfélben lévő zenészistenség hattyúdala. Na ja, odaát nem elég az egykorvolt dicsfény szapora hangoztatása, nem elég az ötlettelen alibizés százhúsz éven át (lásd: Rózsi, Levi, Karesz, Laci, Dolly, Zsuzsi, Kati, S(m)aci etc.), kevés, ha valaki csak úgy hozza (ha hozza...) a régi formát, a legendává váláshoz több kell: nem elhanyagolható szempont pl. a tartalom; a megújulás pedig szinte kötelező föladat.

    Jagger és Bowie tata is hányszor, de hányszor váltott már "uniformist", hány és hány korszakot tudott le mindmáig a Pink Floyd, az ELP, a Jethro Tull, hányszor tette meg ugyanazt a lépést, mégis sohasem ugyanúgy Lou Reed, Brian Ferry, Iggy Pop, Peter Gabriel vagy a jó öreg Mike.

    Mike Oldfield. A figura, aki már tizenévesen folk-duót alapított Sally nevű nővérkéjével, majd beszállt Kevin Ayers bandájába, hogy azután "A nagy Májká" váljon és megjelentesse 1973-ban a Tubular Bells-t. No meg a későbbiekben a többi csodaszámba menő nagy lemezt (Hergest Ride, Ommadawn, Exposed, Platinum, Discovery, The Killing Fields, estébé, estébé). Mondanom sem kell, hogy a legfrissebb lemez, a Guitars sem okoz csalódást. Hogy is okozhatna persze, amikor Oldfield ezúttal lecsupaszított, kicsontozott módon csak a gitárját babusgatja?

    Hősünk tíz remekbe szabott akusztikus slágert(!) vet elénk, melyek közül nincs igazán kiemelésre méltó, hiszen az átlagszinvonal eleve oly magas, hogy a dolog, mint tökéletes egész érdemel említést. Ha azonban mégis személyeskedhetek egy kicsinyt, akkor megjegyzem: nekem a csúcs az eklektikus Four Winds, melyben a zaklatott gitártépést ellazulós-meditatív muzsika váltja - keleti felhangokkal. Fogadjunk, hogy eme dal lecsengő, nyugisabb akkordjait - a magyarosch szokásjog értelmében - előbb vagy utóbb valamely tv-adó képújságzenéi között üdvözölhetjük, esetleg az ujjáalakuló Betűreklámban kap majdan helyet. Sebaj, Rózsi és Jimmy akkor is megmarad nekünk...

    Szabó Zoltán Attila


    '99. május 31.

    Legendák a hetvenes évekből

    A Legendák sorozat folytatódik. Ezúttal a 13. és a 14. album jelenik meg, melyek a hetvenes évek kislemez-slágereit tartalmazzák.

    A tizenhármason szólisták által megénekelt dalok hallhatóak. Az albumot "tanulmányozva" elmondhatjuk, hogy voltaképpen a hatvanas évek amatőr mozgalmaiból felnövő beat-nemzedék pop-generációvá válásának "lenyomata", beszédes/dallamos dokumentuma. A slágerek többsége egyébiránt CD-n még nem jelent meg, így a mostani válogatás minden bizonnyal feldobja a gyűjtőket, de a szimplán nosztalgiázni vágyókat és az ifjabb időutazókat is. A lemezen a következők danásznak: M7, Máté Péter, Szécsi Pál, Kovács Kati, no meg a mi örökbecsű vágyvulkánunk: Zalatnai Saci.

    A tizennégyes Legendák-egyveleg a hetvenes évek zenekarait veszi górcső alá, bizonyítva a sejtést: ama időkben még nem tátongott oly nagy szakadék a dallamos és a keményebb mufajok között, mint pl. manapság.

    Ímhol a slágerek és előadóik listája:

    • Csöngess be, jóbarát (Generál)
    • Lélegző, furcsa hajnalon (Non Stop)
    • Lepihenni melletted (Bergendy)
    • Egy viharos éjszakán (Corvina)
    • Citromízu banán (Metro)
    • Lenn a folyónál (Juventus)
    • Fényes kövek (Color)
    • Vándorlás a hosszú úton (Gemini)
    • Kereszteslovag (Mini)
    • A kofalak leomlanak (Taurus EX-T)
    • Mi ez az érzés (Dinamit)
    • A fények, a hangok, az árnyak (Karthago)
    • Csak egy kékszínű virág (Tolcsvayék és a Trió)
    • Vándorének (Neoton + Kócbabák)
    • Nyújtsd hát a kezed (V' Moto-Rock)
    • Igen, szép volt (Syrius)


    '99. május 10.

    Egy tiszta hang

    Egy új érzés címmel egy új zenekar lemeze jelent meg a napokban. A csapat neve: Venus. S hogy miféle a muzsika? Elegánsan szólva: az aktuális trendekhez illő. Irónikusan: EU-kompatibilis. Sőt, a "júeszéj-lécet" is very...

    "Ugye nem nagy bűn egy kis hazugság" - danássza a kishölgy, Varga Zsuzsa. Nem nagy bűn még az sem - teszem hozzá gonoszkodva -, ha egy "nyúmagyarbanda" lefüllenti a Republicát, a Roxette-t, a Cranberries-t, Natalie Imbrugliát, meg a többi, külhoni dívát. Igaz, így egy újabb érzésről aligha szólhatunk. Mégsem érdektelen a dolog. Elvégre hallgatható, szórakoztató azért ez a zene. És manapság mifelénk ez már elegendő ok a rábólíntásra. Elég, ha napjaink popzenei mocsarából úgy-ahogy kiemelkedik egy anyag, s máris kap egy jókora kritikusi puszit. Na ja, ez idő tájt (kilencvenes évek) az is örömteli hír, ha nem tátogó műcsibe énekli a dalokat, vagy ha a zenészek maguk is zenészek (értsd: felismerik az akkordokat).

    A lemez anyaga, jobb időkben, persze aligha kapna kitörő vastapsot. Gitáralapú pop-rock, se több, se kevesebb. Varga Zsuzsa hangja azonban tényleg fincsi, tiszta, és valljuk be, mint szövegíró sem tehetségtelen. Ellentétben az Ákos-típusú közhelykavalkáddal, esetünkben akadnak kimondottan jó beszólások, jól hangzó refrének is. Egy-egy dal pedig már nemcsak a tűrhető kategóriába fér be. Ilyen a Félek, hogy elhiszed, a "cserhátizsuzsás" - ez dicséret! - Tudom jól, a Csillagfény vagy az irónikus, korunk barombengaállatjaihoz szóló ópusz, a Kockahas. Hát ez is valami...

    - Szabó Zé -


    '99. május 3.

    Liszt és Lajtha művek a Takács Zongorás Trió előadásában


    Liszt Ferencet romantikus félistenként tisztelik; honfitársának, Lajtha Lászlónak jóval kevesebb elismerés jutott - ez idáig. Bár Lajtha - Bartók és Kodály mellett - századunk első felének egyik legnagyobb magyar komponistája volt, akinek felbecsülhetetlen értékű a pedagógiai és tudományos munkássága is (népzenekutatóként Kossuth-díjat is kapott), művészi és emberi jelentőségét csak a közelmúltban kezdték (újra)felfedezni. Eltérő életútjuk ellenére Lisztet és Lajthát számos rokon vonás köti össze: mindkettejük zenei érlelődésében meghatározó volt Franciaország, mindketten áldozatokat vállaltak hazájukért, és mindketten megteremtették művészetükben a nyugat-európai és a sajátosan magyar zene szintézisét. Takácsék albuma ezért is kap kiemelt jelentőséget. A két mester zongora-trióra és hegedű-zongora duóra írt kompozíciói most, első ízben hallhatóak párhuzamba állítva, egymást erősítő zenei koncepció részeként.   (Merliner News)


    '99. április 26.

    CD-bazár:


       Princessa: I Won't Forget You

    A madridi születésű "kis hercegnő" énekesi karrierje "Disney Girl"-ként kezdődött. Három albumot jelentetett meg Disney-dalokból, akkor még spanyolul. Majd Frank Peterson - Sarah Brightman, Prince Ital Joe, Marky Mark és az U96 felfedező-"prodgyúszere" - révén keveredett bele a nemzetközi popbizniszbe. Új lemeze, az I Won't Forget You a felejthető, ámde sikerre "ítélt" albumok sorát gyarapítja. Vivára vele!

       1999 - Grammy nominees

    A tavalyi harmatos slágertermésből úgy-ahogy kiemelkedő nóták hallhatóak a nenmrégiben kiadott, a Grammy-jelöléseket egybegyűjtő korongon. A dalok:

    - The Boy Is Mine (Brandy and Monica)
    - My Heart Will Go On (Celine Dion)
    - Goo Goo Dolls (Iris)
    - Ray Of Light (Madonna)
    - You 're Still The One (Shania Twain)
    - Everybody (Backstreet Boys)
    - Amor ti vieta (Andrea Bocelli)
    - Wide Open Spaces (Dixie Chicks)
    - Doo Wop (Lauryn Hill)
    - Torn (Natalie Imbruglia)
    - Save Tonight (Eagle-Eye Cherry)
    - My Father's Eyes (Eric Clapton)
    - Anytime (Brian McKnight)
    - Lullaby (Shawn Mullins)
    - You Were Meant For Me (Sting)


    '99. április 23.

    Tavaszi (be)zsongatós



    In medias res kijelentem: Faith Hill kisasszony, az anglomán slágerzene mostanság feltűnt reménysége egyszerűen gyönyörű. Nem holmi műanyagliba, tiprótalpas szopógép, szilikonos techno-tündér. Ez a nőnemű kérem alássan finom, elegáns szépség, üde tavaszi bimbó, amelyet még a magamfajta hímállat sem szakítana csak úgy le. Kérem alássan ez a leány virágot érdemel az első randin éppúgy, mint a hatszázhatvanhatodikon! Lénye romatikára szoktat/nevel. Ráadásul az énekhangja sem semmi. A szokvány amerikai giccsből finoman cizellált igényes slágerzenét kreál. A'la Barbra Streisand.

    Ne csúfítsuk: ritka kellemes meglepetés Faith Hill kisasszony új albuma. A CD-boritón látható cuki pofi, a franciás testalkat, a bársonybőr gyomortáji remegést, drasztikus adrenalin-szint emelkedést, majd irtózatos gerjedelmet okoz normális férfipéldányoknál. (Akinél nem, annál már a Viagra is tökfölösleges. Irány az elfekvő!) De a nőneműeket - ezt lemértem/teszteltem egy hozzám igen közel álló nöstényördögön! - is "megviseli" a dolog: a lemezt hallgatva hol zsepit kérnek, hol "bíztatást". Szóval a dolog tutira bejön...

    A baltaarcú Spice Girls, az egyre fárasztóbb Celin Dion, az epehányást és szélgörcsöket okozó Mariah Carey és a ma már "viseltes" Whitney Houston után végre itt az IGAZI. A hang toszta, egyéni és (ki)képzett, a zene korrekt, a romantikus stíl nem tűník sem művínek, sem álságosnak. Természetes!!! A költővel szólva: "tavasz van, gyönyörű..."

    - saboteur -


    '99. március 22.
    Sztárparádé Quincy Jones lemezén


    Quincy Jones, a legendás arranger és zenekarvezető From Q With Love címmel dupla albumon jelentette meg legsikeresebb alkotásait. A lemezen olyan szupersztárok "asszisztálnak" Quincy mellett, mint Aretha Franklin, Barry White, George Benson, James Ingram, Luther Vandross és Michael Jackson. A gazdag életművet bemutató korongon egykor hatalmas sikert aratott, máig emlékezetes örökzöldek sorjáznak, így hallható a Liberian Girl, a The Shadow of Your Smile, a Somewhere, a Human Nature, a Secret Garden és a Love Dance. (Merliner News)


    '99. március 18.
    Újra Blondie!


    Az amerikai új-hullám egyik legsikeresebb képviselője, az 1975-ben alakult, ám jó ideje hallgató Blondie új lemezt adott ki. Az Angel and the Snake elnevezésű punkegyüttesből létrejött, kezdetben Patti Smith, a Talking Heads és a Ramones nyomvonalán haladó zenekar, No exit címmel jelentette meg legfrissebb albumát. Az éneksnő természetesen az a Debbie Harry, aki a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének legnagyobb női sztárja, ideálja volt, s aki később filmszínésznőként (Union City) és szólóénekesként egyaránt sikert aratott. (Merliner News)


    '99. március 16.
    Chelsea Morning


    Amerikából jöttem... Nos, e játékos kijelentés mögött kivételesen nem a messziről jött (Soroksár? Alcsútdoboz? Gönyű? Bohlenbergerfeld? Branderoda? Zyffich? Zschorlau? Tirana?) ember felvágós szövegelése búvík meg, hanem a valóság. Chelsea, ez a helyes és jól éneklő amerikai kiscsaj ugyanis a napokban jelentette meg első önálló lemezét Magyarországon! Hogy miért éppen itt? Erre alighanem a családi/földrajzi kötődés lehet az egyik válasz. Hiszen - mint a világon majd' mindenki - ő is magyar származású. Sietve hozzáteszem azonban, hogy szép és tehetséges, ennélfogva nem a mifelénk oly gyakran tapasztalható: "ha máshol nem is érek semmit, hungaryban még lehetek sztár" - típusú gondolkodásmód tükröződik/verődik vissza, hanem - mint már jeleztem - a TEHETSÉG! Hajrá, Chelsea!

    - sz. z. a. -


    '99. március 12.

    A Merliner ajánlja:

    Rendkívüli zenei csemegék, a márciusi ünnephez is méltán kapcsolódó albumok sora kerül ez idő tájt a lemezboltok polcaira. Ezúttal e koratavaszi gazdag kínálatból válogattunk és ajánlunk féltucatnyit.

    Az ifjabb Haydn szimfóniái
    Joseph Haydn öccséről, Bécs, nagyvárad és Salzburg egykori neves zeneszerzőjéről Johann-Michael Haydn-ről valamelyest megfeledkezett a történelem. Pedig a maga korában lendületes, igen tartalmas, nagy tudással megírt kompozíciói révén a kisebbik Haydn is népszerű, meglehetősen sikeres volt. Még a "kenyérféltő" és mindig kritikus Leopold Mozart is el kellett ismerje tehetségét, mi több, a szaksajtó is gyakran méltatta. "Egyházi zenéje alapján, pontosabban a tiszta templomi stílust jelentő, tulajdonképpeni vallásos muzsika terén igen kevés kortársa tudná magát riválisának tekinteni..." - írta például 1801-ben az Allgemeine musikalische Zeitung szemleírója.

    Michael Haydn számára a szimfóniaírás egyébként a legritkább esetben jelentette különálló darabok papírra vetését, legtöbbször szimfóniacsoportokban gondolkodott. Hűen tükrözi mindezt a Capella Savaria előadásában most megjelent Symponies-album is. De a boltokban már szintén kapható az ifjabb Haydn Missa Hispanica című művét tartalmazó korong, amelyet a debreceni Kodály Kórus és a Capellla társulatának köszönhetően jelentettek meg.

    Hubay Jenő hegedű-zongora művei
    Hubay Jenő (1858-1937) pályája mesésen indult. Már 14 évesen feltűnést keltett hegedűjátékával (a Nemzeti Zenede hangversenyén Viotti a-moll koncertjét játszotta a Vígadóban), majd Joachim Józsefnél Berlinben folytatott tanulmányait követően hazatért Budapestre és gyakran muzsikált együtt Liszt Ferenccel. 20 évesen a párizsi szalonok kedvelt vendégei közé számított, és Aggházy Károly zongoraművésszel közösen nagy sikerrel szerepelt Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia és más országok koncerttermeiben. Alig múlt 23 esztendős, amikor az a rendkívüli megtiszteltetés érte, hogy a belga uralkodó a brüsszeli konzervatórium első hegedűtanárává tette meg, Beriot, Vieuxtemps és Wieniawski örökébe. Négy évvel mégis hazatért. Majd újabb sikerek következtek: kelet- és nyugat-európai turnék hegedűvírtuózaként, az első világszínvonalú magyar kvartett-társulat, a Hubay-Popper vonósnégyes létrehozása, évente ismétlődő budapesti fellépések Johannes Brahmsszal, akinek több kései műve Hubayék hangversenein csendültek fel első ízben. Később Hubay, mint zeneszerző is letette névjegyét. Erre szolgál bizonyítékul a Hegedű-zongora művek II. elnevezésű, 64 percnyi virtuóz muzsikát tartalmazó friss korong.

    "Lobogónk, Petőfi!"
    A márciusi ünnepre időzítve jelent meg a Magyar Költők-sorozatban az a Petőfi verseket tartalmazó válogatás, amelyen - mások mellett - a magyar színházművészet nagyjai: Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Sinkovits Imre és Tímár József interpretálásában is hallhatóak közismert Petőfi-klasszikusok. Ugyancsak e jeles napra, egyben a Magyar Forradalom és Szabadságharc 150. évfordulójára adta ki a Hungaroton a Kormorán korongját, amelyen mai sztárok éneklik "kormoránék" 1848-as feldolgozásait, az eredeti művek, a forradalmi "misék" átdolgozásait.

    A dalok:

    • Zúg Március (vers: Utassy József - előadó: Varga Miklós)
    • A XIX. század költői (vers: Petőfi Sándor - előadók: Jenei Szilveszter, Margit József, Deák Bill Gyula, Varga Miklós és Forgács Péter)
    • Hallhatatlan a lélek (vers: Petőfi Sándor - előadó: Tunyogi Péter)
    • Fa leszek, ha fának vagy virága (vers: Petőfi Sándor - előadók: Janza Kata és Forgács Péter)
    • Március 15. (vers: Szécsi Margit - előadó: Papadimitriu Athina)
    • Nemzeti dal (vers: Petőfi Sándor - előadó: Tolcsvay László)
    • Szabadág, szerelem (vers: Petőfi Sándor - előadó: Földes Tamás)
    • Himnusztöredék (vers: Juhász Ferenc - előadó: Pataky "Edda" Attila)
    • A vén zászlótartó (vers: Petőfi Sándor - előadó: Deák Bill Gyula)
    • Az erdélyi hadsereg (vers: Petőfi Sándor - előadók: Földes Tamás, Makrai Pál)
    • A harangok dala (vers: Páskándi Géza - előadók: Keresztes Ildikó, Forgács Péter, Deák Bill Gyula)
    • Csatában (vers: Petőfi Sándor - előadó: Makrai Pál)
    • Európa csendes (vers: Petőfi Sándor - előadó: Takáts "Dirty Blues" Tamás)
    • Egy gondolat bánt engemet (vers: Petőfi Sándor - előadó: Varga Miklós)
    • Kik érted haltak... (előadó: Földes Tamás, Forgács Péter)
    • A költő visszatér (vers: Páskándi Géza - előadó: Szulák Andrea)

    Ha már Petőfinél tartunk, a Magyar Költők-sorozatban korábban megjelent, a János vitézt és A helység kalapácsát felidéző albumról is érdemes említést tennünk. Érdemes, mert egyrészt a márciusi megemlékezések kapcsán a korábbi "Petőfi-relikviákról", a korszakot meghatározó művekről, s a hagyatékot "gondozó" kiadványokról vétek lenne hallgatni, másrészt, mert ez a CD-sorozat csakugyan hiánypótló, nemzeti kultúránkat nagyban befolyásoló vállalkozás. Érdemes a figyelemre!

    - Az összeállítást készítette: Szabó Zoltán Attila -


    '99. március 1.

    Lót és az Isten zenés eszmecseréje

    "1991 után írott vokális műveimben sajátos énektechnika kialakítására törekedtem. Mimika - artikuláció - hangrendszer-szerkezet összefüggése jelemzi a darabot, a hangversenypódium keretei között "átmeneti" hangzók létrehozása sajátos mimikát eredményez, melynek hangmagassági konzekvenciái is vannak. Így a látvány a hangzást meghatározó szerepet kap, illetve bizonyos hangzásképek megszólalásának a látvány szintjén is jelentősége van." - állítja Madarász Iván a Lót című opera megalkotója.

    A zeneszerző - akinek most jelent meg lemezen 1985-ben rögzített egy felvonásos operája - a a Lót szövegkönyvének eseménysorozatát tizenhárom jelenetre tagolva komponálta meg. Valamennyi jelenet önálló, zárt tétel, együttesen azonban nagyszabású formai egységet alkotnak. Ennek az egységnek dramaturgiai pilléreit Lót magánjelenetei, Istennel folytatott párbeszédei tartják.

    - Korben Dallas -


    '99. február 26.

    Sláger Slágerek címmel az egyik népszerű hazai nosztalgiaadó sikerlistája alapján állították össze azt a lemezanyagot, amelyen a hatvanas-, hetvenes és nyolcvanas évek megaslágerei sorjáznak egy best of válogatás részeként.

    Az ominózus dalok:

    ˇ Mikor elindul a vonat (1977) - Demjén F.
    ˇ Cigánylány (1982) - Bajtala együttes
    ˇ Csavard fel a szőnyeget (1968) - Hungária
    ˇ Gyöngyhajú lány (1969) - Omega
    ˇ Kócos ördögök (1970) - Metró
    ˇ Múlnak a gyermekévek (1977) - V 73
    ˇ Isten véled, édes Piroskám (1966) - Aradszky L.
    ˇ Mammy blue (1972) - Kovács Kati
    ˇ Azért vannak a jó barátok (1975) - Máté P.
    ˇ Egy szál harangvirág (1970) - Szécsi P.
    ˇ Kicsit szomorkás a hangulatom (1965) - Németh J.
    ˇ Búcsúzik a nyár (1977) - Apostol
    ˇ Vándorének (1976) - Neoton
    ˇ Kövér a Nap (1972) - Generál
    ˇ Darabokra törted a szívem (1972) - Bergendy
    ˇ Az utcán (1966) - Illés
    ˇ Keresem a szót (1967) - Koncz Zs.
    ˇ Énekelj kisleány (1973) - Corvina
    ˇ Hazafelé (1975) - Korál


    '99. február 17.

    Hattyú-premier a Várszínházban
    A Nemzeti társulata a napokban mutatta be a Várszínházban Molnár Ferenc A Hattyú című három felvonásos vígjátékát, amelyről a Nyugat 1921-ben így írt: "Csupa gyönyörűség ez a hibátlan mestermunka, amelyen sem hézagot, sem foltot nem találni. Nem pontosan az élet, mert annál sokkal színesebb, olyan, amilyen csak mese tud lenni..." Molnár műve tehát tökéletessége, humora, gördülékeny nyelvezete, fordulatos cselekménybontása révén ma is vonzó, ízletes színházi csemegének ígérkezik. Az előadás rendezője: Iglódi István. A jelmezeket Schaffer Judit, a díszletet Szlávik István tervezte. A főbb szerepeklők: Béres Ilona, Benkő Nóra, Sinkovits Imre, Kozák András, Agárdy Gábor, Drahota Andrea, Kállai Ilona, Fülöp Zsigmond. (Merliner News)

    Szerelmem, Budapest
    A 125. jubileumi ünnephez kapcsolódva Szerelmem, Budapest címmel jelent meg az a nosztalgiaalbum, amelyen mások mellett, a Manhattan, a Hungária, a Dolly Roll, a Cik Cakk Co., Anita, Deák Bill Gyula, Zorán és Komár László is énekel néhány, a fővárosról szóló dalt, az itt élők életérzéseit bemutató slágert. A fényben fürdő belvárosról és a kopottas külvárosról egyaránt hallhatóak szerzemények, mint ahogy az esti Budapest, hangulata is megelevenedik a lemezen. (Merliner News)


    '99. január 20.

    Extrém és kevésbé extrém filmzenék

    A szokvány amerikai filmekhez társuló (háttér)zenekavalkádról általában nem érdemes szavakat pazarolni, mivel a legtöbb produktum önmagában nem állja meg a helyét, csakis a szapora mozgóképekkel társulva müködőképesek. Kivételek csak ritkán akadnak. Igaz, mostanában a megszokottnál jobb a felhozatal, hiszen megjelent néhány valóban figyelemre méltó újdonság!

    Az egyik, a nemrégiben bemutatott Chipkatonák (Small Soldiers) című virtuális akciófilm CD-verziója. Az albumon hallható Henry Rollins és a Flesh n bone formáció, Dallas Austin, Dutch, D.J.Z.Trip, valamint Mickey Petralia, aki a Love Removal Machine című Cult-slágert dolgozta fel. A legnagyobb meglepetéssel mégis Wyclef Jean rukkolt ki, hiszen a Queen: Another one bites the dust című legendás dalát dolgozta úgy fel, hogy Freddy Mercury eredeti hangját modern, mai rap-zenével dúsította, "házasította össze". Nem kevésbé sokkoló a Alfred Hitchcock eredetijéből készült szuperprodukció, a Psycho 1998-as filmadaptációjának muzsikája sem. Kiváltképpen, mert az említett filmzenét tartalmazó korongon Danny Elfman mögött olyan extrém sztárok és sztárcsapatok sorakoznak fel, mint a Rob Zombie, Howie B., a Pet Shop Boys, Mono, James Hall vagy a Lionrock. És akkor még nem szóltunk Az angyalok városából (City of Angels) kimásolt dalok romantikus egyvelegéről, melyet Gabriel Yared, a nagysikerű - Meg Ryan és Nicholas Cage nevével fémjelzett - mozi zeneszerzője jegyez. Míg az előbbi lemezek a BMG, az utóbbi hanganyag a Warner gondozásában jelent meg. (Merliner News)


    '99. január 10.

    Múlt, jelen... jövő?,
    avagy a muzsika hangjai - hétköznapokra és ünnepekre

    ˇ Republica: Speedballads
    ˇ Emerson, Lake and Palmer: THEN - Cal Jam '74 and NOW - Tour '97 / '98

    Sci-fi körítés, underground-álca mögé bújtatott nagyon is célratörő slágergyártás jellemzi a Republica most megjelent Speedballads elnevezésű korongját. A kleopátra frizurás, vadóc, vörös nöstényördög jelmezébe csomagolt énekesnő ugyan ügyes találmány, szexuálisan is vonzó, mégsem egy felkavaró "asszonyállat". Mint ahogy a banda is csak a "tizenkettő egy tucat" - minősítést érdemli ki. Hétköznapi, mondhatni szürke kis rock ez, bár a zenei tudással nincsenek komoly bajok, sőt itt-ott még a szokvány paneleken, kliséken túlmutató ötletek is akadnak.

    Az inditó nótát rögvest dícsérném: a From Rush Hour With Love ugyanis kellemesen hömpölygő, csengő-bongó vokállal dúsított, tisztán pengő gitárhúrokkal "tesztelt", hamisitatlan slágeresdi. Kár, hogy a kezdeti vehemencia már a dal felére alábbhagy, s így a Hazel O' Connor ihletésű, "üvegtörős" énekvezetésből következő szenvedély -feltételezhetően a piaci szempontok gondos mérlegelése miatt - "elsimul", elcsöndesedik. Nem csoda hát, hogy a folytatás, a Fading of The Man című középtempós ballada már eleve nem lépi túl a producerek adta kereteket, sőt időnként a rock-hangzásba keverve az Alphaville-ra emlékeztető új romantikus "szószból is szűrcsölhetünk" egy nyeletnyit A Try Everything abszolút rádióbarát dal. Olyasféle rockzene, melyet még a popmaszlagba tunkolt Juventus Rádió is ki/elbír. A bökkenő csak az, hogy az ilyesféle szerzemények a nyolcvanas évek óta rendre visszaköszönnek, újra és újra lemezre, vagy legalább maxira préselődnek. Sajna, nincs új a Nap alatt...

    A Luxury Cage az első, e masszából valóban kiemelkedő ópusz. Telt vokál, visszhangos/torzított "hangminták" sorjáznak, buja és szertelen az egész. Hogy azután visszatérjünk az eredeti kerékvágásba, s jöjjön a Millenium. Ez alighanem az amerikai görkorisok, a kicsit hibbant, ám roppant laza L.A.-béli "kamaszpunkok" számára készült induló. Mint ahogy a Pretty Girl Hate is hasonló portéka; Bon Jovi-ihlette keménykedéssel, óvatos "herflihőzöngéssel" megspékelt bulidal. A Kung Fu Movies egyszerűen csapnivaló, nem úgy a záró nóta (Pub Pusher), mely méltó társa a (fel)dícsért Luxury Cage-nek.

    Az album meglehetősen Janus-arcú. Háttérrádiózáshoz remek alapanyag, a Music Awards-féle ceremóniákon sem csoda, ha díjazzák az ilyesmit. Élményhajhászáshoz, hallójárattisztításhoz, szellemi gazdagodáshoz azonban inkább az Emerson, Lake and Palmer dupla albumát ajánlanám, melyet - furcsa párhuzam! - a Republicával egy időben hozott forgalomba a BMG.

    Na ez utóbbi korong már egészen más mércével mérhető. A Then and Now a zenekar pályafutását kíséri nyomon 1974-től 1998-ig. Két fantasztikus koncertfelvétel hallható a lemezen, mely ismét igazolja, hogy az ELP a rocktörténet egyik legjelentősebb, kivételes egyéniségekből álló supergroupja. A lemezen olyan csodák, a pszichedelikus rock olyan mérföldkövei tűnnek fel, mint a Toccata, a Still...You Turn Me on Lucky Man, a Piano Concerto No. 1., a Tiger in a Spotlight, a Knife Edge, a Honky Tonk Train Blues, a Take a Pebble, a Fanfare for the Common Man, vagy az albumzáró America.

    Keith Emerson egyébként már a hatvanas évek közepén is hallatott magáról a Nice nevű formáció révén. Onnan távozva hozta azután létre a legendás gárdát, melyhez Greg Lake a King Crimsonból, Carl Palmer pedig az Atomic Roosterből igazolt át 1969-ben. A trió első nyílvános fellépésére 1970-ben, a Wight-szigeti fesztiválon került sor, rögtön hatalmas sikerrel. Méh ugyanebben az évben jelent meg az első lemez (Emerson, Lake and Palmer -1970), mely nagy szenzációt keltett. Az egyéni ötletekkel jócskán megtűzdelt komolyzenei átiratok és a hasonlóképpen klasszikus igénnyel kidolgozott saját kompozíciók mind a szaksajtó, mind a publikum (ritka "csillagállás"!) egyöntetű elismerését vívták ki.

    Játékstílusuk, kompozíciós készségük és hangszertudásuk szinte a tökélyre fejlődött az évek során. Erre az elképesztően magas zenei és technikai(!) színvonalra jó példa a mostani album első részeként újra megjelentetett koncertfelvétel - a Pink Floyd Ummagummájával is versenyre kelő - Welcome Back My Friends röviditett, az ezredvéghez igazított verziója. És persze a vadonatúj hanganyag (Now...), amely az elmúlt húsz esztendő summázata, egyúttal a pszichedelikus rockirányzat mai alapvetése.

    Szabó Zoltán Attila

 

 

Merliner havilap Merliner Archivum WebDesign honlap E-mail