A Vágtázó Halottkémek Rituális Színháza 1982-ben alakult a VHK barátnõi és baráti körébõl, Kirsten Delholm dán avantgard színházi rendezõ sürgetésére. A csoport az õsi magyar mitológiai hagyományokat eleveníti fel a fennmaradt emlékek és népszokások alapján, saját felfogásunkban, a VHK spontán zenei közremûködésével. A mozgás- és hangszínház álomszerû, látomásos világa a közönség között zajló akciókra épül, minél közvetlenebbül és személyesebben megérintve és bevonva a közönséget, saját tervezésû környezetben, öltözékben. A Rituális Színház megelevenítette például a szépasszonyhagyományt, a halhatatlanság mitológiai képzetrendszerét, természet- és termékenységünnepeket, napünnepélyt és a magyar álhalott-temetés ünnepkörét.

A VHK Rituális Színháza 1982-tõl lép fel elsõsorban olyan nagyobb termekben, amelyekben lehet függeszkedni, és így az akciók a térbõl is érhetik a nézõket. 1984-ben felléptek Hamburgban a magyar kultúra napján. 1987-ben fellépésük az egyik legkiemelkedõbb európai fesztivál, a "Mythen, Mostren, Mutationen" egyik fénypontja volt. Itt ismerkedtek össze a La Fura dels Baus spanyol multimédia színházzal, akik késõbb a barcelonai olimpiát is megnyitották. 1994-ben Wangenban, a "Nice Noise" fesztiválon vendégszerepeltek 3.000 nézõ elõtt. Fellépéseik világszerte jelentõs visszhangot váltottak ki.

A Rituális Színház a mai, civilizációs ártalmak veszélyeztette világban alapvetõ ûrt pótol. Azokat az eltemetett gyökereket ápolja és viszi tovább, amelyek a kapcsok a külsõ és belsõ természeti világhoz. A mûvi elõadásmód, mûvi tartalom és mûvi megjelenés helyett az ösztönösség, rögtönzés és intenzív jelenlét jellemzi elõadásaikat. Jellemzõ, hogy elõadásaik olykor a szervezõk ellenállásába ütköznek, akik féltik a termet és a közönséget a szokatlan eseményektõl. A Vörösmarty Mûvelõdési Házban például a rendezõk szerint tizenöt embert kellett az elõadás után idegösszeroppanással kórházba szállítani, de valószínûbb, hogy az elõadás inkább a rendezõk idegeit viselte meg jobban. A több tucat bála szalma, a tüzek, robbanások, füstök, a VHK kísérõzenéje, a folymatos, meglepetésszerû akciók a közönséggel, a levegõbõl érkezõ, beindult barlangászok, a különféle magok szórása stb. mind szétoszlatják a mûvészeti elõadások beidegzett fogalmi kereteit.

1997-ben a VHK Rituális Színháza a Kertészeti Egyetem dísztermében rendezett naygszabású Õsz-ünnepet. Ötven fõ vett részt az elõadásban, köztük a MÉTA együttes és a Kertészeti Egyetem táncegyüttese.

Az események rövid leírása: Az Õsz-ünnep szüreti dalokkal kezdõdött a több mázsa szõlõvel díszített teremben, szõlõtaposással, vidám hangulatban. Minden nézõ sípot kapott a belépõhöz, és a szüreti hangulatot így kétezer síp folyamatos hangja színezte. A MÉTA együttes szüreti mulatságos dalokkal vezette be az estét. Erre tíz énekes-táncos lány szõlõt taposott a dézsákban, szõlõt kínálgatva. Egyúttal emelvényeken hordozták körbe Dúl király tündér lányait. A szüreti menet belép a díszes terembe, ahol Emese függõ, pompás ketrecben alszik. Óriás madárszárnyú férfialak érkezik fentrõl - koronáján szikrázó gyöngyök, testén királyi köpeny - a bíbor terítõn fekvõ gyönyörû lányhoz, összekapcsolódnak. Villámok csapnak fel, dörgés, ámuló hangok, gyöngyök felfûzve himbálóznak nászágyuk körül, egyre több tûz villan fel, fáklyások állnak körbe, rohangálnak, közben megy az ének, szerelmi ének, kórusban, hullámozva. Fentrõl avar, magok hullnak a népre. A szarvast vadászó lovagok táncoló, tündéri királylányokat rabolnak el. Énekelnek, szent a szerelem.

Vonuló dobosok, sípolók, fényekkel, lángokkal, énekekkel hirdetik az élet minden irányú kiteljesülését. Felszabadult vigasság veszi kezdetét. Õsz Anya csodálatos õszi oltáron magot szór, fon, bort fakaszt, áldomást ad. A nép csatlakozik hozzá, elkezdõdik a mulatság. A VHK mágikus zenét játszik: olyan zenét, amely visszavarázsolja a zenészeket a közös ünnepség egy-egy alkotó tagjává, amelyben mindenki alkotó, mindenki hozzátesz valamit az énekhez, a szövegekhez, a mozgáshoz, a szabad és örömteli közös ünnepséghez.