Hömpölyög belôle a szó. Évtizedek hordaléka kristályosodott formában, tisztán, plasztikusan.- Soha nem formákat raktam egymás mellé, hanem szenvedéseket és sorsokat. Olyan tárgyakat kerestem, amelyek leginkább kifejezik ezeket a sorsokat. Emberek között kell élni. Nem szabad elképzelni, milyen az ember. Csipkés hajú cigányangyalt mintázott, méhében törökhegedûvel meg szarvassá változott fiút fateknôbôl, agyagból, láncingre emlékeztetô ülésrugóból, fémmel kombinált mûanyagból. Malgot István, az alternatív színházi mozgalom egyik megalapítója végérvényesen szakított a színházcsinálással. Szobrokat mintáz. Kiállítása is volt a nyáron a Mûvészetek Völgyében, Taliándörögdön. Galkó Balázs hívta. Mert abban a völgyben még idônként föltörik a csöndet. Márta Istvánnak sikerült a belvárosi fiúkat összeereszteni a falusiakkal. Magyarán eltörölte az ellentétet népies és urbánus között. Malgot szerint ma Magyarországon ez a legforradalmibb kezdeményezés.

-Bizonyos értelemben a színház juttatott el ahhoz a szobrászathoz, amit ma csinálok, mert a színházat illetôen nem voltam dogmatikus. Ott természetességgel találtam rá a modern formákra. Még a fôiskolán megalakítottuk az Orfeot. Kezdetben bábszínházat csináltunk, a báb eleve nem konzervatív forma, mert absztrahál, majd ahogy hullott le rólam is az álarc, úgy vittünk át mindent az élô emberi testre, beemeltük a szöveget, a mozgást, a fényeket. Az emberi testek élô kompozíciót alkottak. Rájöttem, hogy a bennük lévô ellentmondások tükrözik leginkább a személyiséget és ez az igazán fontos. Mindezt pedig azok a viszonyok hozzák létre, amelyekben az illetô ember él. Legyenek ezek színpadi, családi, munkahelyi, politikai viszonyok. Ezek hajlítják az embert ide-oda, szabják meg arckifejezését, azt hogy sír vagy nevet, éppen gyilkol vagy megment valakit. Mindezt nem lehetne leírni a dogmatikus marxizmus eszközeivel. A Képzômûvészeti Fôiskola évei alatt meglehetôsen baloldali, pontosabban újbaloldali volt az eszmerendszerem. Azt képzeltem, géppisztolyt kell adni a vietnámi fiú kezébe és akkor az haladó szobor lesz. Ma már tudom, ez egy baromság volt. Hiszen, ahogy Füst Milán írja: Semmi sincs egészen úgy.

Persze Malgotnak is ráment több mint húsz éve, mire idáig jutott, miközben egyre inkább az alternatív színház felé tolódott. Az Orfeo után a Népszínház báb- majd mozgásszínházi tagozata következett, késôbb dolgott Jancsóval a kecskeméti Katona József Színházban. Ez idô tájt nyertek az Országos Színházi Fesztiválon Leacock: Rosszcsirkeff Mária emlékiratai címû elôadásukkal. Tíz évvel ezelôtt alakította meg Malgot A Hold Színházat. Ekkortól dolgozhattak végre teljesen függetlenül.

- Az alternatívság a gyakorlatban azt jelentette számomra, hogy az egyik legnagyobb alternatívot, Shakespeare-t dolgoztuk fel egy párszor. Azok az emberi kapcsolatrendszerek ugyanis, amelyek nála megjelennek, kimerítik a létezô emberi viszonyokat. Utunk Shakespeare-tôl egészen Gombrowicz-ig, a lengyel avantgard legnagyobbjáig terjedt. Végig kísért a "kizökkent az idô" mondat és nem gondoltam, hogy " én születtem helyretolni azt" de azt biztosan tudtam, én arra születtem, hogy megmutassam, a régi értékek széthullottak, beleértve a vallási értékeket is, újak pedig nem jöttek létre. Az ember magára hagyatva kuporog egy sziklán.

Lassan arra is rájött egyetlen eszmerendszernek sincs igaza. Sôt a mozgalmak, a pártok sem az igazságot képviselik. Nem is képviselhetik. Az igazságnak csak azon részleteit hangoztatják, amelyek a saját érdekeikkel egybeesnek. Más igazságszeletekrôl azt állítják hazugságok, mert veszélyeztetik saját érdekeiket.

- Nem csatlakoztam egyetlen párthoz sem, és nem is hiszek a pártpolitikában, mert a pártok csak szûken vett csoportérdekeket képviselnek, a párttagok anyagi és hatalmi kielégülését szolgálják. Olyan párt nincs, amelyik egyszerre képviselné a nemzet, az európához való tartozás érdekeit, egy világhaladásban való érdekeltséget, az egyes ember kibontakozásának érdekeit és az esélyegyenlôséget.

"Hatalmuk van, de szabadságuk nincsen. Ott fintorognak a rács túloldalán." - idézôdik fel utolsó darabja, a már cigányokkal elôadott Tükrök és cellák néhány mondata.

- Mindenki számára lakható világot kellene csinálni, mert nem jó itt élni. Nem hiszem, hogy jót tesz az a szemlélet, amely elbutult békességre szólít, de az sem segít, ha a minden áron való harcra esküszünk. Pilinszkyvel szólva: Magam inkább középre állok. De nem azért, hogy kivonjam magam, hanem azért. mert azt remélem, elôbb utóbb összejönnek azok az értelmiségiek, akik tudják, hogy az oszd meg és uralkodj mai formája sem célravezetô. Magam is keresem a kapcsolatot azokhoz, akikben megvan ez a jobbító szándék, bár lehet, ez egy kicsit késô.

Négy évvel ezelôtt Malgot pályázat útján elnyerte a Budapest Film kezelésében lévô Világ mozit, ahol klubélet kialakítására is alkalmas színházat csinált. A Holdvilág Kamaraszínházat. Lassan beszivárogtak a környékbeli cigányok is.

- A magam részérôl már nem látom értelmét az avantgard színháznak. Leginkább a homokozóban önmagával játszadozó, onanizáló kisgyerekre hasonlít az egész, és én nem szeretek homokozóban játszadozni. Mert az avantgard színház tudja mi ellen irányul, de nem tudja, miért. Pedig a miértek kimondása a kor legnagyobb értelmiségi kihívása. Azt, hogy most itt tartok, hogy ezek a nézeteim, hogy a tolerancia természetessége ilyen szinten mûködik bennem, a cigányoknak köszönhetô. Sokat tanultam tôlük az emberiség poklairól. A sors olyan kegyes volt hozzám, hogy sikerült a bizalmukat megnyernem úgy, hogy nyelvüket tanultam, és velük kezdtem színházat csinálni. Míg közöttük voltam tudtam mi ellen, és azt is miért dolgozom. Az elnyomatásuk ellen tettem és azért, hogy kulturájuk része legyen az ország kulturájának. Mert nem a másságot kell tisztelni önmagában, hanem a másik embert.

Malgot tavaly már velük állította színpadra darabjait. A csoport igen tehetségesnek bizonyult. Közülük került ki a Ki-mit-tud gyôztes, Lakatos Monika is, aki a magyar népdal kategóriát cigánydallal nyerte meg. Hogy miért kellett a cigányszínházat mégis abbahagyniuk? Illetve miért vette át tôle a hagyományosabb színházra építô vezetô-rendezô szerepet Koltai Judit?

- A cigányok törvényei pecsételték meg a dolgot. Az oláh cigányoknál, ha a nô férjhez megy vagy a férfi megnôsül erkölcstelen ilyen dolgokkal foglalkozniuk. A két legtehetségesebb színészem pedig összeházasodott, így családjuk nem engedte, hogy folytassák a szereplést. A többiek szintén a rokonsághoz tartoztak. Nem hibáztatom ôket. Ám ahhoz, hogy valóban egyenjogúvá válhasson a cigányság, meg kell szabadulniuk azoktól a szokásrendszerektôl, amelyek visszahúzzák ôket. A társadalom legaljáról képtelenség felverekedni magukat így. De ezt egy gázsó, aki nem közülük való, hiába mondja. Borzalmas körülmények között élnek, és ebben elsôsorban a többségi társadalom a hibás. Senki nem szenvedett annyit a történelem során mint ôk. Ezért aztán minden ellentét létezik bennük. Aki egyszer látott cigányt énekelni vagy táncolni, az tudja, a népdal valamikor szenvedélyekbôl fakadt. Indulataikban egyszerre van ott az iszonyat és a gyönyörûség. Ha sikerülne európai szintre hozni ôket, megújulhatna ez a nagyon sokszínû magyar kultúra is, mert akár tudomásul veszük, akár nem, a cigányság végsô soron része lesz a magyar kultúrának. Meg fogja termékenyíteni azt... Többen ezt írták a vendégkönyvbe Taliándörögdön a szobraimról is: iszonyúak és gyönyörûek.