|
Márciustól rajtvagyok az Interneten, és ott jött egy levél vagy e-mail, hogy írjak a Merlinerbe, és ha minden jól megy, még az Internetre is rákerül. "hajt-e többet a magamfajta, aki azon kívül, hogy rajta van, rákapcsolódott és használja, azt se tudja, mi az, amin rajta van, amire rákapcsolódott, amit használ...
Akkor írok. És színházról. És ha már írok, akkor arról a színházról, amelyikben dolgozom, ahol lakom (szinte) és természetesen, amelyikről felkértek, hogy írjak. Ez a Katona József Színház. A KATONA. A belvárosban, a Petőfi Sándor utca elején.
Fontos erről beszélni, ti. hogy hol van. A Katona József nem a József Attila Színház. Taxisok és egyéb úrvezetők esetleg keverik. Velem is indult már taxi Angyalföldre, amikor a címet bemondtam. És Jack Lang valahai francia kultuszminiszterrel is állami autó, amikor Jarry Übü király című darabját jött megnézni, Zsámbéki rendezésében. Persze a József Attilában nem találta a darabot, addig pedig (míg keresték, ill. kerestették vele) a színészek és a közönség várt az előadáskezdésre a Katona József Színházban...
Tehát hol van a Katona?
A Katona a belváros szívében van. Ha a belvárosnak van szíve. A főbejárat az óra-ékszer üzlet és egy virágüzlet között. A hátsó bejárat pedig a Haris közt köti össze a Kígyó utcával. Ez egy valamikori gyönyörűséges passzázs, szökőkúttal, amit legalább öt éve elloptak vagy letörtek. Azóta kopár. Még az előző rendszerben felújították, modern álmennyezetet kapott, szépséges kövekkel rakták ki az alját. Azóta takarító se látta. Katonába szerződésem idején (1987.) még túlparfümözött hölgyek és urak grasszáltak itt, föl is róttam plénum előtt, hogy mire az ember átverekszi magát az illatfelhőn, már teljesen alkalmatlan lesz a színházcsinálásra, kimúlik belőle a társadalmi érzékenység. Örömmel jelentem, hogy mára a helyzet teljességgel megváltozott. A passzázst ellepték a hajléktalanok. Parfümös ember, ha teheti, kerüli ezt a helyet, csak mi, színháziak bukdácsolunk keresztül a megállapíthatatlan korú és nemű, papundeklin heverő lényeken. Olyik kedvesen messziről köszön, integet. Éjjel, előadás után kölcsönösen jó éjszakát mondunk egymásnak...
Ezzel persze még nincs vége a Katona leírásának, hiszen van egy másik is, a belváros másik oldalán, szemben a Kárpátia étteremmel, az Ibolya "tejpresszó" alatt: ez a Kamra. Keresztanyja Básti Juli, ő találta ki a nevét. A másik fontos adat még a stúdiószínházról, hogy mi lápoltuk össze, persze az Önkormányzat hathatós segítségével. Vagyis a Katona híres külföldi vendégjátékai alatt a színészek csupán napidíj fejében játszottak, és az egyébként mindenkit megillető gázsiról lemondtak, hogy az az összeg bekerüljön abba a nagy kasszába, amiből végülis a Kamra lett.
Igen. Ez igazán fontos volt. Hogy ne csak az az üzemszerű és üzembiztos "nagyszínház" legyen, ahol mindenáron produkálni kell a biztosnak hihető nézőszámot és sikert, hanem hogy lehessen egy hely, ahol bátran lehet rossz is az ember, kipróbálhat újabb és újabb színházi formákat. A maga és a közönsége épülésére.
Az persze sejthető, hogy nem feltétlen ugyanaz a nézőtábora a két színháznak. A Kamrában sokszor olyan arcokat fedezünk fel, akik talán még sohasem jártak a nagyszínházban és bizonyos, hogy a nagyszínház közönségéből is sokan eltévednének: hogy merre is lehet a Kamra? Nézőtéri dolgozók a megmondhatói, hányszor akarnak bejönni a Petőfi Sándor utcai épületbe a Kamra jegyekkel és viszont.
Épp a fentiek miatt muszáj hangsúlyozni, hogy szándékosan választjuk a bizonytalan kimenetelű, kockázatos darabokat a Kamra műsorrendjébe. Mindezzel együtt persze ez nem azt jelenti, hogy a nagyszínház repertoárja üzembiztosnak mondható. Elég az utolsó három év bemutatói közül felsorolni az Élnek, mint a disznók, a Walpurgis éj, a Szeget szeggel, az Yvonne, burgundi hercegnő című darabokat. És talán jellemzőnek mondható az is, hogy ami a Petőfi Sándor utcában művészi kockázatnak számít, az máshol biztos közönségsiker. Erre a legjobb példa az idén nyáron megrendezett országos Színházi Találkozó, ahol a Katona magasan nyerte a közönség díját a Gombrowic-darabbal - Veszprémben.
A múltról és a jelenről. Sokan sokféleképpen, elsősorban szakmai körökben igyekeztek leírni a Katonát. Vagyis temetni óhajtották. Valóban, a színház egy korszaka lezárult. Azok az előadások, amelyek világhírűvé tették a társulatot, már nincsenek a repertoáron, a régi gárdából sem sokan maradtak tagok. Különböző okokból szerződtek más csoportokhoz. Ez természetes dolog. Ha egy művész úgy érzi, hogy változtatnia kell, ha új impulzusokat szeretne, akkor bizonyára jól is teszi, ha társulatot változtat. A Katona helyükbe nem szerződtetett hasonlóan népszerű, nagy neveket (az egy Haumann Péteren kívül), hiszen nem akarhatjuk ugyanazt a színházat létrehozni, ami egyszer már megvolt.
Sok fiatal, a főiskolát frissen végzett színész került a színházhoz. A "mindenevő" képző- és iparművész, Szabó Győző (persze színészként), Huszárik Kata, Kiss Eszter, Dévai Nagy Balázs négy, Fekete Ernő három éve, Fullajtár Andrea, "nodi Eszter, Pelsőczy Réka, Tóth Anita, Elek Ferenc, Rába Roland pedig a következő szezontól a Katona szerződtetett tagjai.
A közönség valamennyiüket megismerhette, már nagyobb szerepekben is láthatták őket. Sajnos számukra nem adatik meg az a könnyebbség, hogy televízióban és filmekben szerezzenek népszerűséget, ezáltal újabb közönségréteget becsalogatva a Katonába. No, nem tehetségük hiánya miatt, hanem mert nem készülnek tévéjátékok és filmek.
Marad a Merliner és az Internet, ha írhatok róluk, hát írok. Máskor is.
|
