|
A Merliner Sziget(hír)Ügynökség jelentése szerint, Vöri az idén is a hagyományoknak megfelelően, csontrészegen "nyitotta" meg a fesztivált. Ahogy az lenni szokott, a kora hajnali órákban kezdte meg a permanens vedelést, hogy azután az első akkordokra és gitárriffekre már csúcsformába lendüljön. Köztünk maradjon, az állandó edzés ezúttal is meghozta a kívánt eredményt, így a kultúrális eseményekből idén sem lát(ott) az égvilágon semmit...
Pedig ESEMÉNY, kiváltképpen színházi jellegű akad(t) itt bőven. Mindenekelőtt kiemelném a szép emlékű anno Tilos az Á-ban (is) megcsodált, pétervári illetőségű N.O.M. névre keresztelt postpunk formációt. Ez a "zenebonabanda" - amely az utolsó előtti napon, a Bahia Színpadon, hajnali kettőkor nyomul(t) az idei parádén - nem annyira zaklatott ütemfélékbe ágyazott dodekafón "muzsikája" révén érdemel külön említést, hanem elsősorban komplett "pantomimsója", degenerált színpadi megjelenése miatt. A N.O.M. produkciója maga a SZÍNHÁZ, amit ha mondjuk Halász Péter rendezne meg, lelkesen üdvözölne a honi kritikusok többsége. Így azonban, csak egy elismerő csettintésre jók. A Merlinertől mindenesetre megkapják...
A Diáksziget '98 színházi jurtájában ezúttal ha lehet, a megszokottnál is színesebb, műfajilag is változatosabb műsor kerül(t) teritékre. A Szegedi Kortárs Balett: Homo Ludens előadása, a Maskarások halálhajó-produktuma, az Ascher Tamás rendezte Brecht-Weil-Csákányi est, valamint Bozsik Yvette aktuális táncparádéja kihagyhatatlan csemege. De Hobo Viszockij műsora, Börcsök Enikő és Dévényi Ádám Mindennapi éjek elnevezésű "szolid tombolása" is ráfér a "szerre". Hogy a tradicionális performance-karneválról már ne is szóljunk. Vagy azért annyit mégis, hogy most sem marad(t) el a közös dobolás a 100 olajos hordón, a Hangkarnevál, a Hülyék Gyülekezetének (ez nem a HIT Gyagyáinak összegabalyodása!) forradalmi "nyelvelése", a Bubble Fun Trip carpe diem imitációja, vagy a Szélkarnevál, melynek legfőbb tanulságát Camus dolgozta ki, s imígyen szóla: "a metafizikai lázadás nem tör semmire, nem táplál reményeket. Csak megbizonyosodik a sors kérlelhetetlenségéről, anélkül, hogy beletörődne."
|
