A Pallavicini főúri család,

ősrégi eredetű, Olaszországból származik, s állítólag
már 996-ban a marchese (őrgróf) címet viselte. A
Pallavicini család idővel rendkívül elterjedt és
Bajorországban, Ausztriában (Csehországban, 1843.) és
Magyarországon is (1803.) honosságot nyert. Ausztria–
Magyarországban az őrgrófi cím viselésének
jogosultsága 1868. február 1-én kelt legfelsőbb
kézirattal nyert elismerést.

« Vissza

Négy főágazata: a lombardiai, varanói, genovai és
rospigliosei, valamint a pellegrinói és scipionei
mellékágazati ismeretesek. A legrégebbi ág a
lombardiai, melynek alapítója a X. században a
badeni őrgrófok rokona, a német eredetű Adalbert
gróf volt, akinek neje, Adelhaid, a szász családból
való római császárokkal tartott rokonságot. Adalbert
II. Ottó császár kíséretében ment Olaszországba,
hol 981-ben a Parma, Piacenza és Cremona
kerületben fekvő javakat kapta hűbérül.
Utódai e javakat gyarapítva, stato Pallavicino név alatt
szerepeltették. A család a római-német császárok
rendíthetetlen híveihez tartozott. I. Frigyes császárnak
János, II. Frigyesnek pedig Hubert (Oberto) volt
Lombardiában legfőbb támasza. Ez utóbbi, mint a
császár helyettese, Ezzelinóval szövetkezve (1240.) a
legnagyobb condottieri (zsoldos) sereget szervezte.
Ezen ágazat Velencében (1427.) patriciusi jogot nyert.

Tovább »