EXTRA TARTALOM A DVD VÁLTOZATON!

• "Így készült a Mátrix" - werkfilm a forgatásról
• "Kövesd a fehér nyulat!" - rejtett rövidfilmek a filmtrükkökről
• "Válaszd a piros tablettákat!" - további rejtett dokumentumfilm a trükkökről
• szereplők, alkotók filmográfia

• "Te vagy AZ?" - kvízjáték, amelyből kiderül, hogy a néző is kiválasztott-e
• a teljes forgatókönyv, és a storyboard (vázlatrajzok) részletei
• 7 különleges esszé és cikk a filmhez kapcsolódó témákban
• a kung-fu jelenetek közvetlen elérése
• az eredeti mozis honlap

Los Angelesben emléktáblát avattak a magyar származású William Fox tiszteletére. Az 1879-ben Tolcsván született amerikai filmstúdió-alapító legendáját megörökítő herendi porcelánból készült emléktábla a 20th Century Fox stúdió vetitőtermének falára került. A táblán angolul és magyarul a Seventh Heaven (Hetedik Menyország) című, 1927-ben készült Fox-mozi nyitómondata olvasható: "Azoknak, akik elindulnak a mélyséből a magasba, a csatornából a csillagok felé, a Bátorság létráját kell megmászniuk."

- Merliner News -

Két magyar rövidfilm aratta a legnagyobb sikert a törökországi Antalyában megrendezett V. Nemzetközi Rövidfilm és Videó Fesztiválon. Szász János Temetés című alkotása a legjobb drámai rövidfilm díját kapta, amely a fesztivál fődíjának számít. Gyarmathy Lívia A mi gólyánk című filmje a dokumentumfilmek kategóriájában a zsűri különdíját nyerte. Egyébként Gyarmathy alkotását - amely díjat nyert júniusban a marseilles-i dokumentumfilm fesztiválon is - japán és svéd filmforgalmazók egyaránt megvásárolták, mi több, az igényességéről ismert francia Arte televízió is megvásárolta.

- Merliner News -

Leonardo DiCaprio 40 millió dollárt vághat zsebre a soron következő Star Wars filmért, melynek ő lehet a kulcsfigurája. Amennyiben Hollywood jelenlegi első számú sztárja, a tinileánybugyik megnedvesítőYe elfogadja az ajánlatot, ő lehetne a későbbi nagyúr, az ifjonc Anakin Skywalker megformálója. Egyébiránt az a hír járja, hogy DiCaprio örömmel vállalná el a szerepet, s immár majdhogynem tutira vehető, hogy George Lucas mozimítoszának következő epizódjában ő alakul jedi-lovaggá.

(Merliner News)

Emir Kusturica úgy döntött, hogy egy időre felcseréli a kamerát a gitárral. A szarajevói születésű "mozivarázsló" koncertkörútra indul zenekarával, a No Smoking Banddel. Az első állomás Görögország lesz, utána Svájc, Franciaország, Lengyelország következik, majd pedig ismét göröghon a banda (uti)célpontja. Kusturica zenekarának muzsikája amúgy - az ő megfogalmazása szerint - valamennyi balkán stílus zenei összecsengése.

(Merliner News)

Bő két év szünet után ismét forgat a figyelemre méltó izomzatáról ismert osztrák származású színész, Arnold Schwarzenegger. Amint az osztrák tévé, az ORF hírül adta, ezúttal westernfilmben próbál szerencsét hősünk. Seriffet alakít majd, aki bosszút áll a "gonoszokon" (kiken máson?). Schwarzenegger utolsó - nálunk is forgalmazott - filmjét, a Batman és Robint egyébként még 1997-ben láthatta a nagyérdemű.

- Merliner News -

   A cyberpunk, mint műfaj, eddig meglehetősen kevés filmkészítőt rántott bűvkörébe. A dolog azért különös, mert miközben a klasszikus sci-fi népszerűsége folyamatosan csökken, a cyberpunk fénye kevésbé látszik megkopni. Mégis, sci-fi filmek csak készülnek, cyberpunk meg elvétve kerül celluloidra, és akkor is minek. Merhogy a műfajon belül mindmáig egyetlen használható alkotás a lassan relikviává mattuló Blade Runner. A megszületésekor oly sok ostorozást kapó film hamar kultalkotássá vát, a hívők a moziverziót és a director's cut-ot egy szalagon őrizgetik, és bizonyos időnként megtekintik.
   Persze, mondhatjuk joggal, mit is tehetnének mást. A filmkészítők még a klasszikusnak számító Gibson novellákból is színes celofánba burkolt szemetet gyártanak. A Johny, a kacattár sorsa jól példázza ezt, hiszen a belőle összeütött film - Johny Mnemonic néven futott - gyakorlatilag hulladéknak minősíthető. A szánalmas kísérletet az sem menti, hogy maga a novella sem ostromolt parnasszusi magasságokat. Bukott a film, joggal, és Keeanu Reeves vele bukott. Mikor a Mátrix kapcsán neve előkerült, sokan kétkedve vontak vállat. Egy cyberpunk terminus technikust címnek választani már önmagában merészség, ráadásul egy olyan színészt tenni meg főszereplőnek, aki a műfajban már legalábbis blamálta magát, egyenesen agyahagyott ötletnek tűnik. Csakhogy vannak még csodák!
   Igen, Holywoodban talán nem támad fel Lázár, és arany lajtorja sem kúszik alá a felhők közül, de apróbb csodák igenis léteznek. Mert a Mátrix jó film lett, és várható sikerével együtt Keeanu megdicsőülése sem marad el. Figyelem, a film nem egyszerűen élvezetes, nem látványos, hanem igenis jó. A direkt és nyilvánvaló látványeffekteken túl finom nüanszoknak sincs híján. Kezdjük mindjárt a címmel, mely a hétköznapi értelemben összefüggéseik szerint táblázatba rendezett számokat jelent, de az orvosi szaknyelv az anyaméhet is így nevezi. A cyberpunkban ezzel a szóval jelölik a virtuális teret, illetve annak vizuális megjelenítését az emberi koponya neuronhálóján. Nos ezúttal mindháromról, ugyanakkor egyikről sincs szó. A Mátrixban a mátrix egy gépek által kontrollált kollektív álom, mely az emberek egyéni álmainak szilánkjaiból áll össze koherens egésszé. Gépagy által, számkódok alapján összerendezett képvilág. Az emberek elektromos méhekben fogannak, és kapszulákban alusszák örök álmukat, így az idegsejteken végigszáguldó képeket bonyolult számsorok szerint rendezi össze egy gépi intelligencia. Itt a hármasság, a mátrix mindezideig legösszetetteb definíciója. Egy biológiai organizmusokra épülő álomvilág, szigorúan gépi felügyelet alatt.
   S ha valaki felébred? Mert van, aki kiesik a jól szervezett kollektív vízióból. Többen vannak. Élik a felébredtek életét a mátrixon kívüli létben, vállalva a sosem kért gondoskodás nyugalma helyett az elpusztítást és állandó üldöztetést. Olykor visszatérnek a mátrixba, és amolyan spéci terroristák módjára garázdálkodnak a nagy álomvilágban. Vezetőjük, aki mellesleg az antik álomisten nevét használja, hisz egy messiás eljövetelében, aki méltó ellenfele lehet a teljhatalmú programoknak, akik a mátrixot vigyázzák. Naná, hogy megleli a fickót, aki Neo néven ténykedik, és vele új perspektívát kap a fémméhekben szunnyadó emberi faj.
   Mint látható, a film története nem amolyan "majd a delfin megmenti a Földet" jellegű baromság, ráadásul durván felrúgja a cyberpunk lassan megcsontosodó kliséit. Ezen azonban csak a korlátoltságig fanatikus rajongók fognak fanyalogni. Lesznek, akik majd műfaji újraértelmezést emlegetnek. Mások talán új neveken és kategóriákon törik a fejüket - fölöslegesen. A cyberpunk lényege ugyanis nem az inplantokban, lerobbant városképekben és bandaháborúkban rejlik. A műfaji kliséken túl az ön és közpusztító emberi faj maga teremtette kálváriája áll, kéne hogy álljon a középpontban. Akár populáris formában megfogalmazva is.
   S hogy a Mátrix populáris lesz, nem kétséges. Ha másért nem, a szépen koreografált harcjelenetekért, a technikai trükkök virtuozitásáért biztosan. Meg persze, mert mindez fórumot és reklámot is kapott - egyébként helyesen. Arról törpölni pedig, hogy a popularitás és a gondolatok ötvözése során hol az a határ, ami még a tömegek számára is emészthető formájú filmet eredményez, pusztán akadémikus jelentőségű. A nézőt nem lehet leváltani, és akik az egyébként brilliáns Dark City-n fanyalogtak, vagy éppen el sem mentek megnézni, fenntartások nélkül fognak lelkesedni a Mátrixért. Joggal. Az ínyencek pedig úgysem veszik le miatta a Projas filmet a polcról. Inkább csak mellé állítják a Mátrixot rögzítő kazettát is.

- hawk -

Egy ffi bolyong a sivatagban, és fogalma sincs, hogyan került oda. Egy bennszülött törzs rátalál, befogadja, ő jól is érzi magát közöttük, ám azért tudni szeretné: mi a fenét keres itten, hogy híjják, és főleg: kik azok, akik a sivatagba is utánajönnek, hogy megöljék?

Nos, a fenti alapsztori Jackie Chan legfrissebb őrületének, Az elveszett zsaru (Who Am I ?) című akcióvígjátéknak a veleje. Aki ennél többre kiváncsi, váltson mozijegyet. Netán kattinson: http://www.intercom.hu/azelveszettzsaru.

- saboteur -

Mióta a NASA bejelentette, hogy néhány esztendőn belül embert küldhetünk a Marsra, a hollywood-i forgatókönyvírók fantáziáját is mind jobban hergeli a vörös bolygó. A Walt Disneynél már készül is egy ilyen tárgyú munka Brian DePalma rendezésében, Gary Sinise főszerepelésével. De immár az is biztos, hogy a Warner sem hagyja ki a ziccert...

Warnerék produkciója a Marsra szálló első NASA-csapatról szól majd. A történet szerint egy, a bolygót megcélzó űrkomp személyzete (egyikük valószínűleg Val Kilmer lesz) "űrhajótörést" szenved, járművük javíthatatlanul meghibásodik, s ezért kénytelenek lesznek hőseink is visszatérni az anyahajóra. A bolygó körül kerengő űrhajón egy csak egy leány, azaz csak egyetlen női tiszt marad (a nagysikerű Mátrix női főszereplője, Carrie-Anne Moss alakítja majdan ezt a szerepet), aki parancsot kap a Földről: társait magára hagyva azonnal térjen haza. A tiszt azonban ilyet nem tesz, inkább megmenti bajtársait.
Állítólag a Disney-nél készülődő konkurens mozi miatt a Warnernél minden más produkciónál nagyobb elsőbbséget élvez ez a Mars-projekt! A stúdió azt tervezi, hogy legkésőbb 2000 tavaszán, vagyis már a Disney-film premiere előtt moziforgalomba taszajtja emelkedett gondolatoktól alighanem mentes művét.

- saboteur -

Marc-Andreas Bochert kapta idén a külföldi filmfőiskolások diák-Oscar díját, 15 perces Small Change elnevezésű alkotásával. Sorrendben ez a harmadik év, hogy német diák érdemli ki az elismerést. A mostani versenybe egyébként 21 országból 28 "minimozit" neveztek. A díjátadással "flusztrált" puccos ceremóniára természetesen Los Angelesben kerül sor. Az akadémia 1981 óta ítéli oda a rangos elismerést.

- saboteur -

A napokban adták át az idei MTV Movie Award plecsniket. A zenés kábelcsatorna filmdíjait - mint évek óta annyiszor - ezúttal is a 14-23 éves ifjak közvetlen szavazatai alapján ítélték oda.
E szerint az 1999.évi díjesőben a következők "áztak el":

• Legjobb film: Keresd a nőt! (20th Century Fox)
• Legjobb férfi alakítás: Jim Carrey - A Truman-show (Paramount)
• Legjobb női alakítás: Cameron Diaz - Keresd a nőt! (20th Century Fox)
• A legjobb férfi újonc: James Van Der Beek - "Varsity Blues" (Paramount)
• A legjobb női újonc: Katie Holmes - "Kísérleti patkányok" (MGM/UA)
• A legjobb(?) gonosz: Matt Dillon - Keresd a nőt! (20th Century Fox) Stephen Dorff - Penge (New Line)
  
  
• Legjobb filmbetétdal: "I'don't Want To Miss A Thing" (Aerosmith /Buena Vista)
• Legjobb vígjátéki alakítás: Adam Sandler - A vizesnyolcas (Buena Vista)
• A legjobb kettős: Jackie Chan és Chris Tucker - "Rush Hour" (New Line)
• A legjobb csókjelenet: Gwyneth Paltrow és Joseph Fiennes - Szerelmes Shakespeare
• A legjobb akciójelenet: amikor az aszteroida lerombolja fél New Yorkot az Armageddonban - Rendező: Michael Bay (Buena Vista) -
• A legjobb verekedős jelenet: Ben Stiller és Puffy kutya párharca a Keresd a nőt! című filmben
• A legjobb elsőfilmes: Guy Ritchie, rendező - A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (Gramercy)

- saboteur -

George Lucas végre elárulta, kiről is mintázta a Csillagok háborúja gonosz lovagját, Darth Vadert. A megfejtés: Henry Kissinger, az Egyesült Államok egykori külügyminisztere állt tudtán kívül modellt a szárnyaló fantáziájú, ám - mint a mellékelt példa is jelzi - az e világi történésekre sem érzéketlen rendezőnek. A politikus egyébként azzal vívta ki Lucas mester haragját, hogy anno, fenntartások nélkül támogatta az USA vietnámi háborúját.

- saboteur -

Hogyan legyünk villámgyorsan dúsgazdagok? A Newton fiúk számára a megoldás kézenfekvő: meg kell szegni a törvényt!

A Newton fiúk az amerikai gengszter-korszak legkülönlegesebb, de egyben legeredményesebb figurái voltak, akik néhány dús esztendő alatt több zsákmányt szereztek, mint neves kortársaik (Jesse James, Butch Cassidy stb.) együttvéve, ráadásul egyetlen emberéletet sem oltottak ki! Mégis mindeddig megkönyörült rajtuk Hollywood. Ám sorsát természetesen ez a legenda sem kerülhette el. Az álomgyár erősebbnek bizonyult. A 20th Century Fox által gyártott, a Sundance fesztiválon már hatalmas sikert aratott Richard Linklater-mozi mostantól - videókazettán -mifelénk is beszerezhető. A film különlegessége: a négy testvér szerepében Amerika négy legigéretesebbnek tartott ifjú színjátszója "akciózik", így látható Matthew McConaughey (Ha ölni kell, Kapcsolat), Ethan Hawke (Holt Költők Társasága, Szép remények, Gattaca), Skeet Ulrich (Sikoly, Lesz ez még így se), Vincent D'Onofrio (MIB, A halál napja).

- saboteur -

Andrzej Bartkowiak, számos szuperprodukció (Halálos fegyver 4., Féktelenül) operatőre több kollégájához hasonlóan rendezésre szánta el magát. Első rendezői munkája a Romeo Must Die (Romeónak pusztulnia kell) lesz, amely a klasszikus shakespeare-i Rómeó és Júlia történetét dolgozza fel, átültetve azt a mai korba, és megtüzdelvén némi féktelen akciósdival. Az operatőr-rendező elmondása szerint a kész produkció inkább hasonlít majd egy hong-kongi akciókrimihez, mint az eredeti drámához. Mindezt igazolni látszik az a tény is, hogy a férfiúi főszerepet Jet Li, a jelenkori legnevesebb "Bruce Lee-kópia" játssza.

- saboteur -

Vajon akad-e olyan megátalkodott, aki kapásból tudja, mi a közös a Kínai negyed, a Mint a villám, a Mission: Impossible, a Bonnie és Clyde, az Armageddon, A cég és A Keresztapa című filmekben?

A válasz, egy név: Robert Towne. Eme fickó volt ugyanis az, aki a felsoroltak mindegyikében fontos szerepet vállalt: ő kreálta a forgatókönyveket. Igaz, A Keresztapának "csupán" néhány kulcsjelenetét jegyezte, - illetve azt sem tette, mivel hősünk oly deviáns, hogy a stáblistákra csak ritkán engedi kiírni a nevét - de a tollát elhagyó mondatfoszlányok éppen Marlon Brando szájából szökelltek a filmtörténelembe. Towne amúgy rendezett is már: a Tequila Sunrise - Az utolsó csepp szintén az ő édes gyermeke, vagy mije volt. Barátja, Tom Cruise unszolására nemrégiben ismét rittyentett egy mozit: filmre vitte/vette az ellentmondásos, botrányos viselkedéséről, különc életmódjáról és megkérdőjelezhető, de eredményes sportmódszereiről hírhedt hosszútávfutó olimpikon, Steve Prefontaine különös életét és halálát.
- Perfontaine olyan személyisége volt az amerikai sporttörténetnek, mint amilyen Jim Morrison a zene világának - vallja Towne. Nos, erről a nem akármilyen életútról és nem kevésbé különlegesnek ígérkező filmről hamarosan mindnyájan képet kaphattok, elvégre júliustól a jobb videótékákban már ott ficereg majd a mű. A mű, melynek címe: Korlátok nélkül

- saboteur -

Mr. James Bond (értsd: Sean Connery) és a jelenkor legszebb színésznőinek egyike: Catherine-Zeta Jones (Zorro álarca) szupertolvajokat alakitanak abban a filmben, amelyet Briliáns csapda névre kereszteltek a hazai filmmogulok és rövidesen a mozikba kerül. A film rendezője: Jon Amiel. Bővebbet alant, még bővebbet a http://www.intercom.hu/brilianscsapda beütlegelése révén tud6okk meg!

Noszóval a mozi egy Rembrandt-föstmény elrabolásával indul. Aztán jön egy-2 fordulat (forduló?) és a leggyönyörűbb mejj és popsiállománnyal rendelkező Catherine kisasszony valamint a korosodó kandurr-kalandor megcsinálja a tuti bulit - véletlenül(?) éppen 2000 szilwesterén. A sztori nem valami nagy durranás. Ennek ellenére üdítő a film, hiszen a rendezőnek sikerált átemelnie valamicskét a régi hősi mítoszokból, a klasszikusoktól, az elegáns rablósdikból, a finoman bubuskodó, langy erotikával apelláló hetvenesévekbéli mesketékből. És ez má' valami manapság, ebben az enervált és hitehagyott korban, amikor az agymosással és heréléssel egyaránt felérő Tudom, mit tettél...-széria szerte a glóbuszon a No. 1!

- saboteur -

VIDEÓPREMIER

A betegebbnél betegebb filmjeikről elhíresült újzélandi mozgóképkreátorok aktuális őrülete, az Emlék és vágy, a napokban jelenik meg videókazettán a Mirax gondozásában. Az erőteljes japán segedelemmel készült Niki Caro-múvi Peter Wells "Of Memory And Desire" című művének képi átirata.A sztori szerint Sayo, a fiatal japán leány egy képtelen elhatározással yes-t mond az első hímnek, aki szembejön és őszinte érzelmeket táplál irányába. Az Új Zélandon töltött nászút azonban balul sül el: az ifjú férj elhalálozik. A film a fiatal özvegyasszony viszontagságait tárja elénk, választ adva arra, hogy az idő múlásával és más emberek segítségével hogyan képes az ember lánya felülkerekedni önmagán, sérelmein, fájdalmán, egyúttal arról is szól a mese: miként lényegül át a szomorúság múló emlékké és a vágy őszinte szeretetté.

- saboteur -

Alexander (Dionysos Solomos, a költő) rábukkan régen elhunyt felesége, Anna leveleire, és szinte rögtön az emlékezés rabjává válik. Rájön, milyen mérhetetlenül szerette a felesége, s hogy ő ezt mennyire természetesnek vette. Kielégíthetetlen írásszomjában úgy érzi, az immár visszahozhatatlan múltban átélt boldogság elveszett pillanatai üldözik. Váratlanul találkozik egy albán fiúval, s mintha ez a találkozás azzal kecsegtetné, hogy ismét megragadhatja az egykorvolt boldog pillanatokat. Hősünk mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiút összehozza nagyanyjával, aki Albániában él. Eképp veszi kezdetét egy misztikus utazás és egy megható kapcsolat az író és a gyermek között. Múlt és jelen fonódik össze, miközben az emlékezet fátyla fellibben, s feltárul a többértelmű valóság...

Röviden ennyi Theo Angelopoulosz 1998-ban Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott alkotásának, Az örökkévalóság meg egy nap ("Mia eoniotita ke mia mera") című - Jancsó képi világát idéző - film tartalma. A görög rendező a film fogantatásának körülményeiről mesélt (hon)lapunknak.

- Számomra első filmjeim díszlettervezőjének, Miké Karapiperisnek a halála volt az első megrázkódtatás, majd Gian Maria Volonté floridai halála, amely teljesen felkészületlenül ért egy helyi hotelben, az Odüsszeusz tekintete forgatása alatt. E két egymást követő tragédia szörnyen megviselt. Felmerült bennem a kérdés: ha az ember még egy napot élhetne, vajon mihez kezdene? Elmenne meginni a kávéját, vagy valami mással töltené el a napját? Ezzel a gondolattal érdekes módon ismét a határok kérdéséhez jutottam, amelyet korábban már a Gólyaállásban is érintettem - legyen az területi, földrajzi vagy akár szerelmi határ. A legutóbbi, hasonló tematikájú három filmemben a korlát vagy határ fogalmával foglalkoztam az emberek közti kommunikációban, a szerelemben, az életből halálba való átmenetben. És az Örökkévalóság meg egy nap-pal nem tettem mást, mint tematikailag lezártam ezt a trilógiát, éppen úgy, ahogy annak idején a Ködös táj lezárta az Utazás Kythérára című filmemmel elkezdett, a A méhész-szel folytatódott csend-trilógiát.

- Filmjének két alapvető témája a halál és az idő...

- Igen. Alexander tudja, hogy meg fog halni, de nem fogadja el. Semmilyen korlátozottságot nem fogad el. Sőt, odáig jut, hogy a benne létező időt örökkévalóssággá változtatja. Ugyanez a helyzet a szerelemmel is. Örökkévalóvá teszi feleségéhez fűződö kapcsolatát, s a szavak, amelyeket az albán gyerektől VESZ, csak egy újabb módot jelentenek Alexander számára, hogy visszahozza, "visszaálmodja" feleségét. Azt mondja: "a szavak révén visszatértél hozzám..."

- A Budapest Film támogatásával -

FILMHÍREK A NAGYVILÁGBÓL

ˇ Clint Eastwood pilótának áll Clint Eastwood ismét forgat. Ezúttal Űrcowboyok (Spave Cowboys) címmel készít a Warner Brothers égisze alatt egy meglehetősen furcsa hangulatú, humoros elemekkel megtűzdelt akciófilmet. A történet szerint négy nyugdíjas(!) űrhajós egy meghibásodott, a Földet fenyegető műholdat állít majd helyes pályára. A pilóták egyike természetesen maga Eastwood lesz, de a legénység többi tagját is neves sztárok alakítják: Jack Nicholson, Dennis Hooper és Tommy Lee Jones egyaránt szerepet vállal a szuperprodukcióban. A premierre - ha minden jól megy - már ez év végén sor kerülhet. (Merliner News)

ˇ Costner Kubában A kubai rakétaválság közel két hetét feldolgozó politikai thrillert készít Martin Campbell, a Zorro álarca című film korábbi megvalósítója. A 13 nap (13 Days) című mozi főszereplője az a Kevin Costner lesz, aki a film producere is egyben. A rendezői munkával eredetileg Alden Robinson volt megbízva, ám a szeszélyes sztár hamar menesztette őt, s így került most képbe Campbell, akivel - a hírek szerint - heteken belül elindul a forgatás. (Merliner News)

ˇ Digitális Bambi Walt Disney ötödik egész estés rajzfilmje, a Bambi kiemelkedő legendája a XX. századi mozgókép kultúrának. A kicsiny őz 1942-ben megálmodott története ezúttal digitálisan felújított formában kerül a videotékákba. A klasszikus mese mellett a Disney animációs műhelyének legfrissebb újdonságai is kikölcsönözhetőek immár, így a Kacsamesék - Volt egyszer egy vadkacsa című epizódja valamint Balu kapitány égi és földi kalandjai is megjelennek a napokban. (Merliner News)

ˇ Bruce Willis, az apacsvezér Jerry Buckheimer és a Buena Vista produkciójában készül Bruce Willis legújabb filmje. Az Apacsok című akciódús thrillerben ezúttal nyugdíjas rendőrkopót alakít Hollywood fenegyereke, aki hajtóvadászatot indít egy darabolós sorozatgyilkos után. A mozibemutatót karácsonyra tervezik.

ˇ CD-ajánlat
Rappelő Modern Talking
Az elektronikus slágerzene, az euro-diszkó hajdani sztáregyüttesei, a Modern Talking és a Bad Boys Blue újra a slágerlistákat ostromolják. A Dieter Bohlen - Thomas Anders duó Alone címmel jelentette meg vadonatúj, a sorban nyolcadik korongját. A korábban megszokott hangzáshoz képest újdonság, hogy Eric Singleton rap-betétei színesítik a zenei anyagot. A kölni illetőségű Bad Boys Blue friss albuma ellenben már címével (...Continued) is jelzi: semmi sem változott a csapat körül, vagyis a 18 dal a korábban megszokott stílus, a bevált hangzás jegyében fogant. (Merliner News)

Filmhírek a nagyvilágból

ˇ Egy frigó mindennapjai
Jan De Bont, a Féktelenül I-II. és a Twister rendezője nemrégiben egy meglehetősen eredeti történet forgatókönyvét vásárolta meg. A Food (Kaja) munkacímet viselő könyv szerzőjét féktelen fantáziával áldotta meg a sors, ugyanis egy hűtőszekrény hétköznapjait írta filmre! A sztori teljes egészében a frigóban játszódik, ahol a beszélő kaják intrikáinak és izgalmas kalandjainak lehetünk majd szemtanúi a vásznon. De Bontnak a hírek szerint annyira tetszik az ötlet, hogy a produceri munkák mellett a rendezést is vállalja. Technikailag a film hagyományos felvételek és számítógépanimációs trükkök bonyolult elegye lesz. (Merliner News)

ˇ Ismét Szellemírtók?!
Dan Aykroyd és Harold Ramis egy ideje már dolgozik a sikeres sorozat, a Szellemírtók harmadik epizódjának forgatókönyvén. A történet részleteiről még semmit sem tudni, és az sem valószínű, hogy a tervből még ebben az évezredben film is készül - az azonban biztos, hogy a Sony (Columbia/TriStar) tárt karokkal várja az alkotópárost. Aykroyd úgy nyilatkozott, hogy néhány hónapon belül elkészülhet a forgatókönyv első verziója, de ő sem tartja valószínűnek, hogy 2000 vége előtt mozikba kerülhet a folyt. köv. (Merliner News)

ˇ James Cameron a tévézést választotta
James Cameron a Terminator, a Bolygó neve: Halál, a True Lies és a monumentális Titanic-film rendezője a nagyvászon helyett újabban a kisebb tévéképernyők felé kacsintgat. Kizárólagos szerződést kötött ugyanis a Fox-szal, egy hosszadalmas sci-fi tv-sorozat (szappanopera?) megkreálására, amelynek alkalmanként írója, a történet kidolgozója, néhány rész rendezője, és állandó producere is lenne. A tervek között szerepel egy Mars-expedicióval kapcsolatos széria is, de ez várhatóan mini-sorozat formájában valósul majd meg. A nagy tévésorozat történetéről mindeddig nem árult el semmit sem Cameron, sem a Fox. Egy biztos csupán: a széria bemutatkozó epizódját ősszel mutatják be az amerikai csatornákon, nálunk pedig videón is megjelenik. (Merliner News)

Felemás filmszemle, avagy autista-e a magyar filmes?

Felemás képet mutatott a 30. Magyar Filmszemle (is). A nagyszabású, öt napon át tartó mozifiestán ugyan megtelt a Corvin Budapest Filmpalota, s a többi helyszínen (Toldi-BBS-, Puskin-, Örökmozgó Mozi) szintúgy egymást érték az exkluzívnak, egyedinek, némelykor megismételhetetlennek kikiáltott, gyakran az alkotók jelenlétében zajló premierek, ankétok és szakmai fórumok, mégis - jórészt a gyakran betliző szervezőstábnak köszönhetően - akadtak méltánytalanságok, a szűk szakmai elitet, s a közönséget egyaránt sújtó, az ünnepi hangulathoz nemigen illő pillanatok. S a végére maradt az igazi botrány: a zsűri a legfőbb kategóriákban nem adott ki fődíjakat, így elmaradt a legjobb játékfilm, a legjobb első filmes, továbbá a kísérleti- és kisjátékfilmes kategória jutalmazása. Schlett István politológus, a játékfilmes zsűri elnöke azzal indokolta a testület a filmes szakma által egyöntetűen, de a publikum által is vitatott döntését, hogy a bizottság magasra tette a mércét, és nem kívánt a szűk szakmai elit várakozásainak megfelelni. Csupán esztétikai és etikai szempontokat vett figyelembe, s bár több kiemelkedő alkotás született, mégsem találtak olyat, amely kiérdemelte volna a legjobbnak szánt "trófeát".

Ezzel szemben a magyar film "nagykövete", Jancsó Miklós - aki a szemlén vetített legfrissebb munkája (Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten) révén ugyancsak érdekelt volt a versenyben, mi több, az akreditált külföldi zsűri Gene Moskowitz díját ki is érdemelte! - így érvelt: "A zsűrinek az a dolga, hogy állást foglaljon, és olyan döntést hozzon, amely egyrészt tükrözi az ízlését, másrészt bizonyos tendenciákat támogat. Születhetett volna olyan döntés, amely a magyar vígjáték erősödését jelezte volna, hiszen szerintem a 6:3 például Tímár Péter eddigi legjobb filmje. De a zsűri felvállalhatta volna a valósághű drámákat, a társadalmi kérdéseket boncolgató realista munkákat is. Amilyen Grunwalsky Ferenc mozija, a Visszatérés volt. Más kérdés - tette hozzá epésen, egyszersmind utalva a kelet-, közép-európai filmkészítés mostoha körülményeire -, hogy Emir Kusturica, miután az Undergrounddal elnyerte a Cannes-i Aranypálmát egy évig nem talált forgalmazót új filmjéhez. A díjkiosztó után tehát elvész a díj, a hiszen a formális elismerések ma már egyre kevesebbet érnek."

Kálomista Gábor producer a szemlét záró sajtótájékoztatóról sietve és indulatosan távozott, ám még mielőtt becsapta volna a Corvin Budapest Filmpalota díszes termének ajtaját, kijelentette, hogy a zsűri mostani döntésével súlyos anyagi és erkölcsi kárt okozott. Forgács Péter filmrendező - aki egyébként a kevés díjazott közé tartozik: A dunai exodus című filmjéért a dokumentumfilm-kategória megosztott fődíját kapta - úgy vélte, a fesztivált a jövőben egy profi fesztiváligazgatónak kellene szerveznie. Eperjes Károly, a jelenkori magyar filmkultúra legnagyobb sztárja ugyan megkapta a férfi főszereplőnek járó kitüntetést, mégis elégedetlen, s ennek hangot is adott. Megítélése szerint úgy köszöntötték őt, mintha azt mondták volna: "Isten éltessen, gratulálunk. Amúgy baromira rosszul nézel ki..."

Nem lehet tisztünk itt és most eldönteni a vitát, mégis tény: a zsűri - melynek élén nem filmes szakember állt! - alighanem elhamarkodottan ítélkezett. Elvégre a 30. Magyar Filmszemle az elmúlt évek talán legsikeresebb szemléje volt. A közönség tolongott, egymás sarkát taposták a vetítéseken az érdeklődők, nem egyszer az újságírók, a színészek, a rendezők is csak a zsöllye melletti lépcsőn találtak maguknak szabad helyet. Érdekes ellentmondás, hogy míg a tavalyi, meglehetősen silány kínálatot látva feltétel nélkül kiosztották a díjakat, addig az évszázad/évezred utolsó seregszemléjén, akkor, amikor több, valóban figyelemre méltó munka, a publikum tetszését joggal elnyerő film született, elmaradt a "díjeső"...

Tapsvihar persze ritkán tört ki. Az első zajos (értsd: tapssal jutalmazott) mozisiker Szőke András Három című mozgó képekbe "csavart" grotesz víziója volt. Szőke és csapata (Szalay Kriszta, Badar Sándor,Cserna Antal, Merza Gábor és a többi epizodista) ismét bebizonyította, hogy méregdrága trükkök nélkül, pusztán jó ötletek, szellemes dialógusok és mókás gegek egybeszövésével is lehet emlékezeteset alkotni. A legnagyobb sikert Tímár Péter új filmje, a 6:3 aratta. Joggal. Az Eperjes Károly jutalomjátékának beillő, az "Aranycsapat" apropóján az ötvenes évekről, áttételesen a zsarnokság leple alatt megbújó, szeretetre vágyó és arra méltó kisemberekről szóló, a Rákosi-rendszert fricskázó szatíra nem véletlenül érdemelte ki a premiert követő vastapsot. Mint ahogy Zelki János Játék az egész elnevezésű, szellemi fogyatékos színjátszókról szóló filmballadája, Szász János Temetés, Gyarmathy Lívia A mi gólyánk című rövidfilmjei, avagy Gábor Péter provokatív, a pesti gettót bemutató igazmeséje, a Pattogatott kukorica is kiemelkedett a sorból.

Nem beszélve a nemzetközi filmpiacon is sikeresélyes, általános emberi kérdésekről, transzcendentális gondolatokról, jóról és rosszról elmélkedő és véleményt alkotó(!) munkákról. Mindenekelőtt Enyedi Ildikó francia-magyar kooprodukcióban készült, Párizsban játszódó Simon mágusáról. Vagy Kamondi Zoltán groteszk, játékos, szenvedélyes, szürreális, és időnként kegyetlen cselekményű, egyúttal remekül fotografált filmjéről, Az alkimista és a szűzről. De Can Togay Egy tél az isten háta mögött című, jellegzetesen kelet-európai hangütésű történetét is elismerően nyugtázta a publikum.

Mint minden fesztiválon, úgy itt is akadtak nagy bukták. Horváth Csaba harsány, ámde halovány akciókrimije, a hazai közönség értelmi szintjét a béka ülepe (ejtsd: segge) alá képzelő Európa expressz, Kádár Miklós Mihály lila, öncélú képzelgése, az Atelier, avagy Puszt Tibor a valóságot mesterkélt dialógusokba szorító Imre filmje kemény próbára tette az igényes és ünnepre készült publikumot. Nem érdemes sok szót vesztegetni rájuk. Érdemes szólni viszont az ugyancsak forgatókönybe illő folyosói intrikákról, a baráti gesztusokról, az őszinte, máskor kevésbé hiteles kinyilatkoztatásokról, "beköpésekről", egyszóval a beszédes helyi történésekről. Andrew G. Vajna, a Rambo, a Die Hard-trilógia vagy A miniszter félrelép korábbi producere például - rácáfolva az idegenből jött filmcézárokról kialakított sommás előítéletekre - félrehúzódva, hétköznapi farmer-pulcsi szerelésben foglalt helyet a Corvin Jávor-termének lépcsőjén. Nem úgy a neves hazai sztárügyvéd, aki - "jó" szokását megőrízve - koffernak is beillő aktatáskájával, késve érkezett az aktuális attrakcióra, ám a neki tetsző helyet (a hatodik sor kellős közepén) így is megszerezte, igaz, ehhez az amúgy pontosan érkezők fejét kellett gondosan "megcsapkodnia" cókmókja éles csatjával.

Meglepő volt, ám korántsem mulatságos, amikor Koltai Róbert értetlenkedve jegyezte meg a magyar film esélyeit taglaló szakmai ankéton, hogy a hetek óta a nézettségi toplisták előkelő helyén álló Ámbár tanár úr egyértelmű sikere ellenére mindmáig nem jutott hozzá az őt illető gázsihoz. Koltai ezzel azt kívánta bizonyítani, hogy véleménye szerint a közönségfilm sem tud magára hagyatva nyereséget termelni. Az állami támogatás mellett érvelt, s megjegyezte: kulturpolitikánk irányítóinak sürgősen változtatniuk kell hozzállásukon, magatartásukon. De az ünnepelt Tímár is gondterhelten summázta: "a filmes szakma vadállati közönnyel tűri, hogy mind vidéken, mind Budapesten megszűnnek a multiplexekkel versenyezni nem képes, hagyományos, műemlék-jellegű mozik..."

Port Ferenc, a Budapest Film elnöke szerint a magyar filmgyártás nem autista, ellenben infantilis. Állandó mama és papa-komplexusa van, ezért hisztizik mindenki felé, amint problémája, gondja van. Dárday István filmrendező finomabban fogalmazott: "nem a filmesek betegek, hanem az őket körülvevő társadalom. Az alapkérdés tehát nem az: autista-e a magyar filmes, hanem az, milyen a mai humán értelmiség helyzete mifelénk. Az emberségünket, az értelmiségi szerepünket kell kielemeznünk. Jóllehet a struktúra megváltoztatására is szükség lenne. Tűrhetetlen, hogy folyton egy szűk filmes elit viszi el a pénzt!"

Banovich Tamás, rendező-díszlettervező a huszonnegyedik órát emlegette: "eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor a Róna utcai filmgyár maradéka, a hármas és négyes műterem is odaveszhet. Ha ez megtörténik, végleg elveszhet a filmgyár. S abban az országban, ahol ez megtörténhet, alighanem meghal a nemzeti filmgyártás is." Elek Judit, számos dokumentumfilm készítője keserűen konstatálta, hogy pillanatnyilag nincsenek filmes műhelyeink. "Ha ki tudnánk alakítani egy olyan struktúrát - állapította meg -, ahol az egymással kommunikáló emberek kicsiny, 10-15 fős csoportjai, alkotóműhelyei megbecsülést élveznek, előbbre léphetnénk..." Csapó - 1999. február 4-9.

Szabó Zoltán Attila

Simon Mágus

"Az egyházi hagyomány a titokzatos Simon Mágust tekintette az első gnosztikusnak.Szamáriai volt, az i.sz. első században élt. Nagy hatású, tömegeket befolyásolni tudó vallásalapító, aki egy darabig együttműködött a korai kereszténységgel, majd ellene fordult. A legendás Péter-akták szerint Rómában tűnt fel, és itt mérte össze hatalmát Szent Péterrel. Simon a város lakosságának Péter jelenlétében mutatta be csodáját: a magasba emelkedett, majd a város épületei és a környező hegyek fölött röpködött. Péter imádkozott, hogy a gonosz varázsló szégyenüljön meg, és valóban sikerült elérnie, hogy lezuhanjon. Ez az eset megfosztotta Simont tekintélyétől a városban, és néhány nap múlva meg is halt. Egy másik forrás szerint eltemetette magát tanítványaival, miután azt ígérte nekik, hogy három nap múlva feltámad, és ez az elbizakodott tette okozta a halálát.(Részlet Kákossy László: Fény és káosz című könyvéből)

Mára egyre inkább közhely az a párhuzam - teszi hozzá Enyedi Ildikó a 30. Magyar Filmszemle programjában szereplő Simon Mágus című film rendezője - amit teológusok és filozófusok vonnak a Gnózis és a Posztmodern között. A szinkretizmus (mindent kritikátlanul befogadó, ezáltal a teljes feloldódásig hangsúlytalanító szellemi áramlat) I. század körüli virágzása és a mai, ezredvégi európai kultúra állapota között.

- A Simon Mágus új gnosztikus film lenne tehát?

ENYEDI: Csábító lett volna ilyet készíteni. De ez a film nem ilyen. Lemond a tarka, villódzó lehetőségekről. Inkább csak, mielőtt ez a világ végleg eltűnne és átadná a helyét valami új, éppen körvonalazódónak, búcsúzóul még egyszer rátekint...

- saboteur -

Diák-filmszemle a Puskinban

A 30. Magyar Filmszemlét megelőzően a Puskin Moziban retprospektív filmfiestára kerül sor, amelyet az ELTE média szakos hallgatói szerkesztenek az általuk legfontosabbaknak ítélt magyar alkotásokból válogatva. A vetítésre kerülő filmek: Apa, Kitörés, Fotográfia, Cséplő Gyuri, A kis Valentino, Dögkeselyű, Egészséges erotika, Macskafogó, Szárnyas ügynök, Szürkület, Woyzeck, Hagyállógva Vászka. A múlt emlékképei után a jelen és méginkább a jövő kerül a fókuszba: a fiatal magyar film helyzetéről a Metropolis és a Premier Plan kezdeményezésére a Corvin Budapest Filmpalota Kabos termében "celebrálnak" fórumot (vitát?) a szemle szervezői. (Merliner News)

30. Magyar Filmszemle, avagy Halott lepke száll tova...

A 30. Magyar Filmszemle nemfikciós kategóiájában látható filmek:

ˇ Alföldi Róbert: ...Ilyen vagyok, ilyen...
ˇ Antala Zsuzsa-Nagy István: A Fesztyek, avagy a honfoglaló Martosiak
ˇ Dettre Gábor: Halott lepke száll tova... I-III.
ˇ Dettre Gábor: Jobbágyfelszabadítás 1848.
ˇ B. Révész László: Nádudvari Krónika I-II.
ˇ Herbert Ditmar-Buglya Sándor: Nem mindenki Szabó Géza ám!
ˇ Dénes Gábor: Zárójelentés 1993-1998
ˇ Domokos János: Tavasz
ˇ Dömölky János: Halál hálaadás napján
ˇ Elek Judit: Egy szabad ember - Fisch Ernő élete
ˇ Forgács Péter: Dunai Exodus
ˇ Fuzik János: A kő volt a kenyerünk
ˇ Gulyás János: Kárpótlásra jogosult
ˇ Cenbo: Még kék a Hold völgye - Tibet
ˇ Gyarmathy Lívia: A mi gólyánk
ˇ Kékesi Attila: A kor szelleme
ˇ Kisfaludy András: Elszállt egy hajó a szélben - KEX I-II.
ˇ Lénárt-Hudák: A Tequila-banda
ˇ Maár Gyula: Törőcsik Mari Cannes-ban
ˇ Mihályfí László: Igazságtétel
ˇ Mohi Sándor: Gyöngyökkel gyökereztél
ˇ Moldoványi Judit: Az elátkozott malom
ˇ Muhi András: KOKO
ˇ Pacskovszky J: Petőfi relikviák
ˇ Schiffer Pál: Törésvonalak III. (Stratégiák)
ˇ Soós Árpád: Vakáció I-II.
ˇ Sopsits Árpád: A negatív ember
ˇ Tari János: Az antropológiai film
ˇ Tényi István: Ballada a koránkelt harcosok hosszú meneteléséről
ˇ Tóth Péter Pál: Aranyfűrész
ˇ Tölgyesi Ágnes: Pipacsok
ˇ Varga Ágota: Csinto...
ˇ Zelki János: Játszani kell...
ˇ Zeglitzky Zoltán: Rokonok
ˇ Zsigmond Dezső: Szatmári tangó

Tari János: Az antropológiai film című moziját február 6-án kora délután mutatják be a filmszemlén. A Magyar Televízió Művelődési Főszerkesztőségének filmje - mások mellett - Marcus Banks oxfordi antropológus, Keszi-Kovács László néprajzkutató, Forgách Péter álló- és mozgóképkészitő "kisiparos", Colette Piault párizsi antropológus, Boglár Lajos vizuálantropológus, valamint Csorba Judit, Jancsó Miklós és Gulyás Gyula filmrendezők segítségével, közreműködésével készült el. Afféle "össznépi mozi". Izgalmas szellemi szafari.

30. Magyar Filmszemle

A Budapesti Kongresszusi Központban az eddig megrendezett szemlékre emlékező gálaműsorral nyit a jubileumi 30. Magyar Filmszemle február 4 -én. Ekkor adják át az életműdíjakat is. Az idén Böszörményi Géza rendező, Gaál István rendező, Garas Dezső színművész, Horváth Teri színművésznő és Makay Árpád operatőr veheti át a rangos elismerést,a megbecsülést szimbolizáló "szuvenírt".

Mint azt a szemlét írányító testület - a Magyar Filmszemle Tanács - nevében az idei elnök, Koltay Lajos a január 27-i sajtótájékoztatón bejelentette: a szemle programjában 37 játékfilm, 60 kísérleti játékfilm és 167 nem fikciós film szerepel. Magán a versenyen 23 játékfilm, 15 kisjátékfilm és 35 nem fikciós munka indul. A szemle központi rendezvényeinek színhelye a Corvin Budapest Filmpalota lesz, de a Puskin Moziban, a Művészben, az Örökmozgóban és a BBS Toldi-mozgójában is látható lesz számos alkotás. A Puskin "ODEON-Sátrában" rendezendő fiestán egyébként a Merliner támogatásával készült kísérleti film is szerepel a programban (Gulyás György - Szabó Zoltán Attila: RÓDMÚVI, avagy az igazság odaát van?)

A játékfilm-programban szereplő versenyfilmek:

ˇ Ács Miklós: Aussi-Mate Rulez!
ˇ BBS alkotócsoport: Egy tekercs valóság
ˇ Bollók Csaba: Észak, Észak,
ˇ Dettre Gábor: A tekerőlantos naplója
ˇ Enyedi Ildikó: Simon Mágus
ˇ Gábor Péter: Pattogatott kukorica
ˇ Grunwalsky Ferenc: Visszatérés / Kicsi, de nagyon erős 2.
ˇ Horváth Csaba: Európa Expressz
ˇ Kamondi Zoltán: Az alkimista és a szűz
ˇ Kádár Miklós Mihály: Atelier
ˇ Koltai Róbert: Ámbár tanár úr
ˇ Kőszegi Edit: Sitiprinc
ˇ Kroó András: Én, Rippl-Rónai József
ˇ Pohárnok-Hazai: Cukorkékség
ˇ Puszt Tibor: Imre filmje
ˇ Tímár Péter: 6:3
ˇ Salamon András: Közel a szerelemhez
ˇ El Eini Sonia: Körömszakadtáig
ˇ Szőke András: Három
ˇ Can Togay: Egy tél az Isten háta mögött
ˇ Tolnai Szabolcs: Nyári mozi
ˇ Tompa Gábor: Kínai védelem
ˇ Dyga Zsombor: Séta

A döntnökök: Schlett István - politológus, a zsűri elnöke, Almási Tamás - filmrendező, Kovács András Bálint - filmtörténész, Szabó Gábor - operatőr, Szemadám György - festőművész. A nemfikciós filmek zsűrije: Gazdag Gyula(elnök), Dér András, Schubert Gusztáv.

A filmszemle a filmpremierek mellett szakmai fórumoknak is helyet ad. Néhány kiemelt, a hazai filmszakmát gyakran foglalkoztató témakört bocsátanak vitára. Ezek:
ˇ "A magyar film az átalakuló mozihálózatban" - a multiplexek hatásáról
Felkért előadók: Hartyándi Jenő (igazgató - Rába Cinema Kft.), Petróczy Sándor (elnök - Mozisok Országos Szövetsége), Reichenberger János (főtanácsos - Kulturális Örökség Minisztériuma), Tímár Péter (filmrendező), Zalán Vince (Budapest Filmstúdió)
ˇ "Autista-e a magyar filmes?" - az alkotóműhelyek állapotáról
ˇ "Az audiovizuális koordináció" - az átalakítás és a finanszírozás kérdéseiről
ˇ "Tovább ketyeg a magyar dokumentumfilm bombája" -a nem fikciós műfaj helyzetéről
ˇ "A fiatal magyar film"
ˇ "Magyar filmek a nemzetközi piacon"
ˇ "1999. dokumentumfilm termése"

A filmszemlén megtekinthető kiállítások:
ˇ 30 év filmszemléi képekben (Corvin - galéria; rendező: Vayer Tamás)
ˇ Bornyi Gyula kiállítás (Corvin - Kabos Gyula terem előtti folyosó; rendező: Vayer Tamás)

Ha eljön Joe Black
Hopkins vs. Brad Pitt

Az amerikaiak szerint csak két dolog biztos, az adó és a halál. Ismervén a tengerentúli adóhivatal hatáskörét és hozzáállását, nyilvánvaló a kissé morbid népi bölcselet jogossága. Persze, figyelembe véve a hazai szellőket, hamarosan nálunk is aktuális lesz a fent leírt szentencia. Hogy vajon mi a kellemetlenebb, ha az adóellenőr vagy a kaszás zörget-e az ajtón, mégsem lehet kétséges. Utóbbi esetben ugyanis elég kevés esély van a konstruktív, tárgyaláson alapuló megoldásra. Persze, azért lehetnek kivételek.
Martin Brest (Egy asszony illata, Éjszakai rohanás) új filmje éppen egy ilyen kivétel értékű precedensre épül. William Paris milliomos ajtaján ugyanis éppen a halál zörget be egy napon, szerencsére szokásos jelmezét mellőzve, egy slágfertig ifjonc képében. Ajánlatot tesz a tehetős öregúrnak, mely szerint élni hagyja az idejét kitöltött öreget, cserében az gardedám gyanánt megmutatja neki az életet. Parris jobb híján belemegy az alkuba. És a titokzatos, magát Joe Black-nek nevező fiatalember tanára és idegenvezetője nyomába járva elkezdi feltérképezni azt, aminek eddig csak az elvételéről szerzett tapasztalatot.
A történet alapján várhatunk valami fekete komédiát, misztikus bozongatás a túlvilági alakokkal kötött alkuról, szívakító ömlengés az élet elvesztéséről.Csakhogy minden esetben csalatkoznunk kell, mert ez a film egyik kategóriába sem tartozik, miközben azért mindből csór egy-két elemet. Van itt kérem, romantika, csipetnyi humor, és némi múltba révedés, meg akad szenvedés és tipródás. Ám mindez csak kellék, körítés az élet szépségéről, és elvesztésének természetességéről szövögetet filozófálgatáshoz. No nem amolyan élveboncolós módon, vagy éppen tengermély gondolatokkal. Hanem éppenhogy szép mesketévé, könnyen emészthető anekdotává transzformálva a szerzők életről-halálról vallott véleményét.
A jópofa történet, jópofa filmmé alakítása kifejezetten profi munka, részben talán annak köszönhetően, hogy Brest nem vett zsákbamacskát, a stáb jelentős részével már dolgozott együtt. Nincs is komoly zizi, csak kár, hogy a tanulság, a keserédes vég, a bölcsen fogadott elmúlás témaköréhez a film legfeljebb annyi újdonságot tesz hozzá, mint bármelyik, irodalmi sztereotípia filmmé való átfogalmazása. Semmi érdemlegeset. Ettől persze a Joe Black nézhető, mi több, kifejezetten élvezhető film, valami olyasmi, amit szüleink a "szép történet" kategóriába soroltak/sorolnak. Tanulsága örök érvényű, aktualitása nem múló, jelentőssége pedig csekély. De egy estét azért megér, mi több, kiválóan elszórakoztat, és nem utolsó sorban némi melankolikus romantikát csempész végletes érzelmekben annyira elsivárodott hétköznapjainkba.

hawk

Ronin

A kémregény, mint műfaj, sokat vesztett egykori fényéből. Hogy teljesen kiment volna a divatból, nem állíthatjuk, de tény: a legendás karakterek is renoválásra szorultak, hogy életképességüket megőrizzék. Hatványozottan igaz ez a filmek esetében. A műfaj egyszerre volt kénytelen követni a világpolitika változásait, a filmtrendek változását, és persze ezzel együtt a közönség elvárásait is. Míg az olyan értő mesterek, mint Ludlum, Forsyte vagy McLean, a könyvpiacon még tartjájk a frontot, addig a vásznon a látvány és eseménydömping hihetetlen agresszióval követel egyre nagyobb helyet magának. A modern kémsztori félelmetes pergésével, a képtelenség határainak merész feszegetésével sokszor a karikatúra és komolykodás határán egyensúlyoz. Kivéve természetesen a nyíltan és direkten túlzó filmeket.
Hogy valaki klasszikus értelemben vett kémtörténetet vigyen filmre, mégpedig úgy, hogy a látványtechnikai tobzódáshoz szokott, éhező retinájú néző számára is élvezhetően tegye azt, valóban bravúros húzást kell végrehajtania. Frankenheimer mesternek, aki nem éppen hátulgombolós a szakmában, és a műfajhoz is van némi köze, sikerült ez a mestervágás. Legújabb, Ronin című filmje egyszerre lett korszerű, miközben hű maradt a műfaj hagyományaihoz. Míg a Keselyű három napja vagy a Francia kapcsolat mára jótékony patinába öltözött, addig a hasonlóképpen tradicionális Ronin úgy viseli a műfajt borító jótékony oxidréteget, hogy a legkevésbé sem válik giccses nosztalgiázássá. Mi több, kifejezetten naprakész alkotás, amely történetében is alkalmazkodik a klasszikus Kelet-Nyugat feszültségben beállt vákuumhoz. Hősei nem meggyőződéses hírszerzők, hanem pénzért dolgozó profik, gazda nélküli szamurájok, roninok.
Az alaphelyzett korszerűsödése, a fekete-fehér kontúrok összemosása mellett a megjelenítés eszköztára merőben hagyományos. Nincsenek szemkápráztató computereffektek, vannak viszont testbecsapódó golyók, totális bizonytalanság és bizalmatlanság, és rommá tört autók. És persze a megunhatatlan társasjáték alkotók és nézők között, amely a szálak és események gubancolásának és bogozásának szimultán művelésén alapul. Mindez profin összerakva, remek színészekkel (DeNiro, Reno) megtámogatva igazán élvezetes végeredményt produkál, amit nyugodt lélekkel tehetünk oda a klasszikusok mellé csakúgy, mint napjaink bármely, technikában is korszerű alkotása mellé (fölé?).